Hogyan forr egybe 1956, Beethoven megrendítő nyitánya, és a titokban készített East-klip?

Ha 1956, a hozzá kötődő zenék közül két dallam mindennél erősebben ott csenghet a fülünkben, mert ezeket halljuk a legtöbbször az évfordulókon. De hogyan lett éppen ez a kettő a forradalom zenéje az akkori ifjúság, illetve utódaik számára?

Ha akkori ifjúsági, akkor klasszikus, és természetesen az Egmont-nyitány. Az október 23-ai eseményekről, tüntetésekről, harcokról szóló fekete-fehér képsorokkal szinte egybeforrt Beethoven zenéje, hiszen annak idején, a forradalom napjaiban is ezt hallgatta leginkább Magyarország a rádióból.

Október 23-án éjjel a forradalmárok egy mobil rádiós kocsit telepítettek a Parlamenthez, és innen folytatták a rádióadást, telefonvonalak segítségével. Zene gyanánt néhány bakelitlemezre bukkantak, rajta Beethoven Egmont-nyitányával

– olvasható a Fidelio honlapján megjelent friss cikkben.

A magyar nemzet számára ekkor a Bánk bán, a Himnusz és a Szózat szintjére emelkedett e nyitány, annyit játszották. Bár ének – mivel nyitányról van szó – értelemszerűen nincs benne, ám maga az Egmont arról a holland grófról szól, aki a spanyol elnyomás ellen harcoló németalföldiek élére állt egykor, ezért II. Fülöp spanyol király alatt megtorlásként kivégezték. Az alakját középpontba állító zene és állandó játszása mintha megírta volna előre Nagy Imre sorsát is.

Az Egmont-nyitány szólt akkor is, amikor október 24-én délben Nagy Imre bejelentette, hogy amnesztiát kap, aki azonnal leteszi a fegyvert. De gyakran felcsendültek részletek a Bánk bánból is Simándy József, Fodor János, Melis György és Radnay György előadásában: a Hazám, hazám, az összeesküvési jelenet, illetve a Meghalt a cselszövő (a Hunyadi Lászlóból). És még sok más klasszikus zenemű, amely a szabadságról szólt: a Nabucco, a Don Carlos és az Igor herceg (Borogyin) dallamai

– írja a Fidelio.

Egmont halála tömeges tiltakozáshoz vezetett, és hozzájárult Hollandia függetlenségéhez.

Nagy Imre halálára – tudjuk jól – a Kádár-rendszer következett, a változásra harminchárom évet kellett válni, ennek lett mérföldköve az újratemetés 1989. június 16-án. Egy olyan napon, amely azóta sem látott egységbe forrasztotta Magyarországot.

Ezt megörökítő drámai képsorokat is látunk az East együttes ’56 című számának klipjében, amelyet akkor, a változás évében rögzítettek. A nyolcvanas évek gyermekei nem véletlenül érezhetik elsöprő erejűnek, hiszen e dal megszületését valóban a rendszerváltás és a szabadság követette, miközben jóval az első szabad választások előtt hallhatták sokan.

Most, újra hallgatva és a képsorokat látva, semmivel sem tűnik gyengébbnek a hatása.    

1989 kora tavaszán született, jóval az újratemetés előtt, és ahogy a legtöbb számunk, ez is közös munka eredménye volt. A dal zenei ötlete Dorozsmai Pétertől származik, az eredeti angol szöveget Duncan Shiels írta, aki a nyolcvanas évek végétől egy brit lap munkatársaként tudósított Magyarországról. Duncan ezt megelőzően már több új számunk angol szövegének szerzője volt, amelyeket az akkor Ausztriában, a Robert Ponger stúdiójában készülő új EAST CD-re szántunk. (Robert Ponger Falco producereként és zeneszerzőjeként tett szert nemzetközi hírnévre és jelentős vagyonra.) A történethez tartozik, hogy amikor 1988 májusától a Bécs melletti stúdióban dolgoztunk és a közeli panzióban laktunk, az osztrák televízió esti híradójában rendszeresen olyan felvételeket láttunk Magyarországról, amelyek az akkori MTV-ben nem kerülhettek adásba. Nagyon bevésődött egy képsor, amely emlékeim szerint 1988. június 16-án készülhetett. A 301. parcella gazos, elhanyagolt sírjai között többnyire idős emberek emlékeztek rokonaikra, szeretteikre, az ötvenhatos forradalom mártírjaira, amikor a közeli bozótosból váratlanul lovasrendőrök ugrattak elő. A gyászolók közé rontottak, és a kardjukkal hadonászva, időnként egy-egy ütést mérve a menekülőkre, szétkergették az embereket. Kinti munkánk során sokszor volt közöttünk beszélgetés témája az akkori magyarországi történések és az osztrák híradóban látottak. Duncan-nek is hasonló élményei lehettek, hiszen hosszú heteket töltött velünk a stúdióban és a panzióban

– mondja Móczán Péter, az East frontembere nullahategy.hu oldalon korábban megjelent nagyinterjúban.

1989 tavaszán elkészült a dal hangfelvétele Tamás halandzsa énekével, majd néhány nap múlva Duncan megírta rá a szöveget, angolul. A számnak a Wind Of Change címet adta, mert az angol szövegnek fontos eleme volt a rendszerváltozás is. Majd néhány hét elteltével Márkus Józsi megírta a magyar szöveget, amelynek a témája szintén az 1956-os forradalom volt, de ebben a verzióban a rendszerváltozás kevesebb hangsúlyt kapott. Közben megérkezett Nyugat-Európából az a Umatic videokazetta, amelyen az ötvenhatos archív filmfelvételek voltak, olyanok, amelyeknek a jelentős része nem volt megtalálható a hazai filmarchívumokban. A klip a titokban készült Magyar Televízió Szabadság téri épületében. A vágószobákban készülő műsorok kapacitásából innen-onnan egy-két órákat lecsípve készült a teljesen archív felvételekből összeállított mű. Márkus Józsi volt a rendező és Balczer Frigyes a vágó. Amennyire én tudom, Sándor István, A hét című műsor akkori főszerkesztő-helyettesének támogatása segítette a klip megszületését és adásba szerkesztését. 1989. szeptember 10-én így lett része a rendszerváltozásnak az East ’56 című dala és klipje. A következő hónapokban, amikor sorra dőltek le kelet-európai diktatúrák bástyái a világ számos pontján sugározták a televíziók a klip angol nyelvű változatát

– emlékezett vissza a dal megszületésére Móczán Péter.

(Arday)