Csavard be, mint Beckham, Puskás úgyis bevágja
Zene, Film & Kultúra
[[video]]Annyi dráma és elképzelhetetlen csoda történik a focipályán a valóságban, hogy azt nehéz felülmúlni a művészetben. Ezért is állítja legtöbbször megoldhatatlan feladat elé az alkotókat egy-egy sportfilm. A tucatnyi ügyetlen próbálkozás mellett azért így is találunk szórakoztató, megható, emlékezetes munkákat a fociról. Nyakunkon az oroszországi világbajnokság, ennek örömére összegyűjtöttük a legjobb focis filmeket.
Két félidő a pokolban (1961)
Régi idők focija (1973)
Mándy Ivánnál szenvedélyesebben talán senki sem írt a fociról magyar nyelven (még Esterházy Péter sem). Az író A pályán szélén című művéből Sándor Pál készített felejthetetlen szatírát, amelynek jelmondata, a „kell egy csapat” legendássá vált, és más értelemben ugyan, de azóta is tökéletesen jellemzi a magyar futball állapotát. Minarik Ede (Garas Dezső élete egyik legnagyszerűbb alakítása) mosodás legfőbb szenvedélye a foci, álma, hogy csapata, a Csabagyöngye feljusson az első osztályba. A cél érdekében mindent feláldoz, és semmi sem tántorítja el, hiszen még a legmélyebb gödörből is kikiáltja, hogy kell egy csapat.
Puskás Hungary (2009)
Puskás cselt csinál, lő, gól! Szepesi György szavai az évszázad mérkőzéséről legendássá váltak, még ha nem is olyan léptékben, mint maga a gólszerző. Puskás Ferenc, a Száguldó Őrnagy minden idők egyik legnagyobb focistája volt, a Real Madrid ikonja, aki azonban, akármerre járt a világban Spanyolországtól Ausztráliáig mindvégig megmaradt vagány kispesti srácnak, és ízig-vérig magyarnak. Nem hiába vált a legismertebb magyarrá világszerte. Almási Tamás dokumentumfilmje ezt a szerény világsztárt mutatja be a csillogás mögötti nyomorúsággal, küzdelmekkel és félelmekkel együtt. A film eredeti címe Az igazi Puskás lett volna, ezt a rendező végül lecserélte, pedig remekül összefoglalja, mit kínál a közel kétórás alkotás.
Menekülés a győzelembe (1981)
Csavard be, mint Beckham (2002)
A tündérmesék többnyire füllentenek, a tanmesék pedig igyekeznek a szánkba rágni az igazságot, mit várjunk ezek után egy filmtől, ami egyszerre tündér- és tanmese? Nem sokat. A Csavard be, mint Beckham mégis túllép a kliséken, és a bájosan, szórakoztatóan mutatja be a férfiak térfelére tévedő lányokat, akik persze semmivel sem gyengébbek, lassabbak, ügyetlenebbek, mint a teremtés aranylábú koronái. Az előítéletek azonban relatívak, hiszen a főszereplők, két londoni lány útja a „világhírig” nagyon is különböző: egyikük ízig-vérig angol, másikuk indiai szikh, akinek lényegesen több akadályon kell átküzdenie magát. A foci azonban – és itt a film nagy igazsága – nem ismer különbségeket, érkezhet egy játékos a világ akármelyik szegletéből, lehet bármilyen a bőrszíne, a neme, a vallása, a lényeg az, hogy jól játsszon.
Huligánok (2005)
Futball faktor (2004)
Ha maradtak még kérdések bennünk a kissé talán amerikaira hangolt Huligánok után, arra a Futball faktor biztosan megadja a választ. Ez a film is az ultrák erőszakos mindennapjaiba kalauzolja a nézőt, ám az utazás, ha lehet, sokkal kijózanítóbb, ebben a műben nagyítóval sem találunk romantikát vagy pátoszt, csak dühöt, haragot és nyers erőszakot. Tommy, a Chelsea fanatikus drukkere kisszerű életének biztos pontjai az alkohol, a nők, a drogok és persze a foci, ami esetében egyet jelent a rivális bandákkal való folyamatos összecsapásokkal. A környezetén keresztül pedig három generáció életébe nyerhetünk betekintést, a végeredmény azonban így talán még kiábrándítóbb, hiszen mindegy, hogy a húszas, a harmincas, vagy a negyvenes évei végén járnak, a szereplők kilátástalan életébe csak az erőszak hoz némi színt. Nincs menekülés, itt még a foci sem hozhat megváltást.
A két Escobar (2010)
Az ESPN amerikai sportcsatorna készítette dokumentumfilm két Escobar életéről mesél. Mindketten meghatározó szerepet játszottak Kolumbia életében, és a dél-amerikai ország labdarúgásában. Az egyikük Pablo Escobar, a hírhedt maffiavezér, aki drogcsempészettel alapozta meg vagyonát, és hírnevét, a másikuk pedig Andres Escobar, hazája egyik leghíresebb labdarúgója, aki az 1994-es amerikai világbajnokságon végzetes hibát vétett: öngólt szerzett az Egyesült Államok elleni meccsen kiejtve ezzel – a korábban a végső győzelemre is esélyes tartott – csapatát a tornáról. Szerencsétlen mozdulata később az életébe került, öt nappal a kiesés után szülővárosában, Medellínben a drogkartellek emberei végeztek vele, vélhetően bosszút állva az öngólért. A dokumentumfilm átfogó és megrázó képet fest az erőszakba fulladt országról, ahol egy drogbáró hősként emelkedhet fel, egy focista pedig az életével fizet a hibájáért.
Egy férfi, egy nő és egy focicsapat (1997)
A Nick Hornby regénye alapján készített film főhőse Paul (Colin Firth), a bohém tanár, aki a Föld talán legnagyobb Arsenal-drukkere, aki még a szerelmi kapcsolatát is képes feláldozni a fociért. A rajongás persze sosem lehet öncélú, szép lassan megismerjük Paul gyermekkorát, és a környezetet, amelyben fölnőtt. A munkásosztály tagjai számára a szürke hétköznapokban a foci az egyetlen, amiért érdemes élni, a játék és a szurkolás nélkül minden reményüket elveszítenék. A film remekül ülteti át Hornby regényét a vászonra, hiteles képet ad a foci iránti szenvedélyről, a kispolgári küzdelmekről és a reményről, amit a játék jelent.
(fib)
Két félidő a pokolban (1961)
Fábri Zoltán filmje igaz történeten alapszik, német katonák 1942-ben valóban megmérkőztek egy egykori profi focistákból álló kijevi csapattal a náci megszállás alatt álló ukrán fővárosban, és győztek is 5-3-ra. A sikert a szovjet propaganda a történet elferdítésével fújta még nagyobbra, ebben a verzióban a diadalmaskodó focistákat halomra lőtték a nácik, ezért is vált „Halál meccs”-ként híressé a találkozó. Fábri ezt a változatot vitte filmre, azzal a különbséggel, hogy ukrán helyett magyar munkaszolgálatosok csapnak össze a náci csapattal 1944-ben, Hitler születésnapján. A Sinkovits Imre, Garas Dezső és Márkus László főszereplésével készült alkotásban a foci úgy kerül előtérbe, hogy mindvégig többet jelent egyszerű játéknál: a focipálya a dicsőség és az élet közti keskeny mezsgyévé változik. A játékosok tudják, a győzelem a halált jelentheti, mégsem fogadják el a vereséget.
Régi idők focija (1973)
Mándy Ivánnál szenvedélyesebben talán senki sem írt a fociról magyar nyelven (még Esterházy Péter sem). Az író A pályán szélén című művéből Sándor Pál készített felejthetetlen szatírát, amelynek jelmondata, a „kell egy csapat” legendássá vált, és más értelemben ugyan, de azóta is tökéletesen jellemzi a magyar futball állapotát. Minarik Ede (Garas Dezső élete egyik legnagyszerűbb alakítása) mosodás legfőbb szenvedélye a foci, álma, hogy csapata, a Csabagyöngye feljusson az első osztályba. A cél érdekében mindent feláldoz, és semmi sem tántorítja el, hiszen még a legmélyebb gödörből is kikiáltja, hogy kell egy csapat.
Puskás Hungary (2009)
Puskás cselt csinál, lő, gól! Szepesi György szavai az évszázad mérkőzéséről legendássá váltak, még ha nem is olyan léptékben, mint maga a gólszerző. Puskás Ferenc, a Száguldó Őrnagy minden idők egyik legnagyobb focistája volt, a Real Madrid ikonja, aki azonban, akármerre járt a világban Spanyolországtól Ausztráliáig mindvégig megmaradt vagány kispesti srácnak, és ízig-vérig magyarnak. Nem hiába vált a legismertebb magyarrá világszerte. Almási Tamás dokumentumfilmje ezt a szerény világsztárt mutatja be a csillogás mögötti nyomorúsággal, küzdelmekkel és félelmekkel együtt. A film eredeti címe Az igazi Puskás lett volna, ezt a rendező végül lecserélte, pedig remekül összefoglalja, mit kínál a közel kétórás alkotás.
Menekülés a győzelembe (1981)
Akár egy rossz vicc is kezdődhetett volna úgy a nyolcvanas években, hogy Pelé, Sylvester Stallone és Michael Caine bemennek egy budapesti ruhaüzletbe – de ez nem vicc volt. A három sztár ugyanis a magyar fővárosban forgatta a Menekülés a győzelembe című filmjét, és a munka szüneteiben előszeretettel járták a várost. Nem ez az egyetlen magyar vonatkozás, hiszen a film a Két félidő a pokolban egyfajta remake-je, itt is a náci táborok foglyaiból verbuvált csapat mérkőzik meg a németek legkiválóbb játékosaival. Bár az esélyek egyértelműnek tűnnek, a szedett-vedett tizenegy felveszi a versenyt a náci válogatottal, és a becsületükért még a menekülés lehetőségéről is lemondanak. Az MTK stadionjában felvett finálé minden idők egyik legjobb sportfilm-jelenete, már csak azért is érdemes megnézni.
Csavard be, mint Beckham (2002)
A tündérmesék többnyire füllentenek, a tanmesék pedig igyekeznek a szánkba rágni az igazságot, mit várjunk ezek után egy filmtől, ami egyszerre tündér- és tanmese? Nem sokat. A Csavard be, mint Beckham mégis túllép a kliséken, és a bájosan, szórakoztatóan mutatja be a férfiak térfelére tévedő lányokat, akik persze semmivel sem gyengébbek, lassabbak, ügyetlenebbek, mint a teremtés aranylábú koronái. Az előítéletek azonban relatívak, hiszen a főszereplők, két londoni lány útja a „világhírig” nagyon is különböző: egyikük ízig-vérig angol, másikuk indiai szikh, akinek lényegesen több akadályon kell átküzdenie magát. A foci azonban – és itt a film nagy igazsága – nem ismer különbségeket, érkezhet egy játékos a világ akármelyik szegletéből, lehet bármilyen a bőrszíne, a neme, a vallása, a lényeg az, hogy jól játsszon.
Huligánok (2005)
Nehéz Frodót a Végzet-hegye után egy angol bajnoki meccsen elképzelni, pláne kőkemény ultrák között verekedni, a Huligánoknak hála azonban ezt is átélhetjük. A Gyűrűk ura főhőse, Elijah Wood ezúttal egy amerikai diákot alakít, aki Londonba látogat miután kizárták a Harvardról. Bár eleinte fogalma sincs az öreg kontinens focijáról, kénytelen gyorsan felvenni a fonalat, mivel gyorsan a West Ham United hírhedt drukkerei között találja magát. A Huligánok a foci árnyékosabb oldalát, a fanatikus szurkolók kőkemény, életveszélyes világát mutatja be, ahol a gyengék és gyávák nagyon hamar elbuknak, az egyetlen igazság pedig az erőszak, amit lehetetlen elválasztani a meccsektől. A film igyekszik nem ítélkezni, persze azért így is sikerül azért romantikus képet festenie a szélsőséges drukkerek összetartó világáról, a huligánok testvériségéről, ám a brutálisan sokkoló finálé mindenkit visszaránt a földre, és sokadszorra is bizonyítja, hogy a játék sosem lehet élet és főleg nem halál kérdése.
Futball faktor (2004)
Ha maradtak még kérdések bennünk a kissé talán amerikaira hangolt Huligánok után, arra a Futball faktor biztosan megadja a választ. Ez a film is az ultrák erőszakos mindennapjaiba kalauzolja a nézőt, ám az utazás, ha lehet, sokkal kijózanítóbb, ebben a műben nagyítóval sem találunk romantikát vagy pátoszt, csak dühöt, haragot és nyers erőszakot. Tommy, a Chelsea fanatikus drukkere kisszerű életének biztos pontjai az alkohol, a nők, a drogok és persze a foci, ami esetében egyet jelent a rivális bandákkal való folyamatos összecsapásokkal. A környezetén keresztül pedig három generáció életébe nyerhetünk betekintést, a végeredmény azonban így talán még kiábrándítóbb, hiszen mindegy, hogy a húszas, a harmincas, vagy a negyvenes évei végén járnak, a szereplők kilátástalan életébe csak az erőszak hoz némi színt. Nincs menekülés, itt még a foci sem hozhat megváltást.
A két Escobar (2010)
Az ESPN amerikai sportcsatorna készítette dokumentumfilm két Escobar életéről mesél. Mindketten meghatározó szerepet játszottak Kolumbia életében, és a dél-amerikai ország labdarúgásában. Az egyikük Pablo Escobar, a hírhedt maffiavezér, aki drogcsempészettel alapozta meg vagyonát, és hírnevét, a másikuk pedig Andres Escobar, hazája egyik leghíresebb labdarúgója, aki az 1994-es amerikai világbajnokságon végzetes hibát vétett: öngólt szerzett az Egyesült Államok elleni meccsen kiejtve ezzel – a korábban a végső győzelemre is esélyes tartott – csapatát a tornáról. Szerencsétlen mozdulata később az életébe került, öt nappal a kiesés után szülővárosában, Medellínben a drogkartellek emberei végeztek vele, vélhetően bosszút állva az öngólért. A dokumentumfilm átfogó és megrázó képet fest az erőszakba fulladt országról, ahol egy drogbáró hősként emelkedhet fel, egy focista pedig az életével fizet a hibájáért.
Egy férfi, egy nő és egy focicsapat (1997)
A Nick Hornby regénye alapján készített film főhőse Paul (Colin Firth), a bohém tanár, aki a Föld talán legnagyobb Arsenal-drukkere, aki még a szerelmi kapcsolatát is képes feláldozni a fociért. A rajongás persze sosem lehet öncélú, szép lassan megismerjük Paul gyermekkorát, és a környezetet, amelyben fölnőtt. A munkásosztály tagjai számára a szürke hétköznapokban a foci az egyetlen, amiért érdemes élni, a játék és a szurkolás nélkül minden reményüket elveszítenék. A film remekül ülteti át Hornby regényét a vászonra, hiteles képet ad a foci iránti szenvedélyről, a kispolgári küzdelmekről és a reményről, amit a játék jelent.
(fib)
Zene, Film & Kultúra
Legnépszerűbb
Megtaláltuk a legdrágább szaloncukrot, sokkoló az ára, mégis viszik mint a cukrot
Küldtem egy panaszlevelet a Lidl-nek, pár nap múlva egy futár állított be egy hatalmas csomaggal
Hatalmas ajándékot ad minden magyarnak a Telekom karácsonyra, csak ennyit kell tenni érte
Fény derült a hazugságra Schóbert Laráról, most magyarázkodnia kellett
Magyarországról áradoznak Amerikában, milliók csodálkoztak rá hazánk különlegességére, a tévében láthatták
