A csapat legtöbb dalát Dan Nakamura producer és Damon Albarn írta, Hewlett pedig az animációkat készítette. A banda virtuálisan teremtett tagja: Murdoc az ördöggel cimboráló basszusgitáros, 2-D a melankolikus énekes, Noodle az ázsiai gitáros lány, és Russel a rapper / dobos.
Damon és Jamie a kilencvenes évek közepén együtt béreltek lakást Londonban, innen ered a barátságuk.
A zenekar stílusát nem lehet pontosan meghatározni, a legnevesebb kritikusok is folyamatosan a legkülönfélébb jelzőket aggatják rá, mint alternatív rock, trip-hop, alternatív hip-hop, electronica, indie, Britpop, dance-rock, rap-rock, dub, vagy reggae pop. Damon többnyire csak zombie hip-hopnak hívja zenéjüket. Imádnak rengeteg stílusba belekóstolni, de mégis meg van az a bizonyos Gorillaz összehatás.
Jamie Hewlett feleségével, a francia Emma de Caunes-nal egy Gorillaz koncerten találkozott. A hölgy egyébként színésznő, itthon talán a Mr. Bean nyaral című komédiában láthatták a legtöbben. Hát igen, nem ez lett a nagy kitörése.
Damon és Jamie is óriási rajongója a kínai színháznak. A kétezres években adoptálták is az egyik legnépszerűbb kínai mesét Monkey: Journey to the West címen. Valószínűleg ennek is köszönhető, hogy 2008 pekingi olimpia előtt felkérték őket, hogy készítsenek reklámfilmet az olimpiának. Sokak szerint ez lett a legkirályabb reklám, amit valaha a játékoknak csináltak.
A rövid verziót ide, a hosszabbat pedig
ide kattintva tudjátok megnézni.
Nem ez volt az egyetlen kapcsolat a banda és a sport között, 19-2000 című dalukat az EA Sports főcímdalként használta a FIFA Football 2002 videójátékhoz.
2012-ben pedig írtak egy külön dalt is reklámcélra; a DoYaThing című szerzeményük a Gorillaz stílusban tervezett Converse cípőket volt hivatott eladni.
A Gorillaz nagy rajongója a zombiknak és a vámpíroknak is. Sok dalukban található utalás olyan klasszikus horrortörténetekre, mint például a Rémálom az Elm utcában, Ragyogás, A kaptár vagy A rettegés háza.
2003-ban majdnem csináltak egy mozifilmet is, de ahogy később nyilatkozták: „Azonnal minden érdeklődésünket elveszítettük a projekt iránt, ahogy találkoztunk a hollywoodi stúdiók fejeseivel. Egyszerűen nem beszéltük ugyanazt a nyelvet. Inkább ülünk még az ötleten.”