Ébredjen az erő: Star Wars kritika poénmentesen

2012-ben bombaként robbant a hír, hogy a Disney a Marvel után a Star Wars brand-hez tartozó jogokat is megszerezte magának. A George Lucasszal megkötött megállapodást követően természetesen azonnal bejelentésre is került, hogy minden idők legnépszerűbb filmes franchise-a új részekkel fog bővülni, a rajongók nagy örömére. A beharangozás óta eltelt 3 év, a várakozásnak pedig vége, ugyanis december 18-án végre megérkezett a mozikba az aktuális korszak első filmje, az új trilógia nyitófejezete, Az ébredő Erő (The Force Awakens), Hollywood talán legnagyobb geek-direktora, J. J. Abrams rendezésében.

A Disney bizonyos tekintetben szerencsés helyzetben volt: az előzménytrilógia képében ott volt előttük a negatív példa, hogyan nem szabad Star Wars filmet csinálni. Éppen ezért a bemutató előtt már sűrűn hangoztatták, hogy minden tekintettben az eredeti részeket vették alapul Az ébredő Erő készítésénél. Az igyekezet valóban visszaköszön minden egyes képkockában: a zöld háttér előtt felvett jelenetek helyett valódi helyszínek, és épített díszletek között halad előre a cselekmény, rengeteg kisebb-nagyobb utalás idézi meg a klasszikus filmeket, ugyanakkor (szerencsére) a történetből hiányzik az előzmény mozikra jellemző politika, helyette a nagybetűs kaland kerül előtérbe.


Ezzel el is érkeztünk az alkotás talán legnagyobb hibájához: olyan szinten meg akar felelni a klasszikus trilógia rajongóinak, hogy a korábbi filmekben (elsősorban az Egy új reményben) látott elemek a cselekménybe beépítve, egy-az egyben megjelennek oly mértékben, hogy sokszor érezhetjük úgy, mintha egy új film helyett a korábbiak remake-jét néznénk. Ez a hozzáállás/megvalósítás valamilyen szinten persze érthető: afféle kötelező körben le kellett fektetni az új trilógia elveit: az igazi Star Wars kaland, és hangulat visszaadásával a keményvonalas rajongókat is kielégítik, ezt letudva pedig következő epizódoknál jobban teret lehet engedni az újabb, merészebb ötleteknek.

 

Ha a történet miatt lehet is némi csalódottság a nézőben, a jól megírt karaktereknek köszönhetően a film mégis működik. Itt azonban ki kell emelni a színészek játékát is: a régi motoros Harrison Ford hozza a kötelezőt Han Solo-ként, John Boyega által játszott Finn sokkal szerethetőbb és viccesebb figura, mint ahogy azt az előzetesek sugallták, az Adam Driver által megformált Kylo Ren pedig a film végére garantáltan a saga leggyűlöltebb és legszánnivalóbb gonoszává lép elő a nézők számára. A film legjobbja azonban Rey karaktere, aki egyszerre talpraesett, vagány roncsvadász, ugyanakkor bizonyos tekintetben esendő, de mindig jószívű lány. A felé irányuló szimpátiában nagy szerepet játszik az őt alakító Daisy Ridley karizmája, akinek minden esélye megvan, hogy Hollywood új kedvenc fiatal színésznőjévé lépjen elő a közeljövőben.


A zenei aláfestést természetesen ezúttal is John Williams dallamai szolgáltatják. A 83 éves zeneszerző-zseni témái természetesen jól működnek a film alatt (különösen Rey darabja megragadó), azonban a színvonal összességében már elmarad a régi munkáitól, és olyan ikonikus tételek sem találhatóak a soundtrack-ben, mint a Duel of Fates, vagy az Across the Stars. Kíváncsian várom, hogy a VIII. és IX. epizód zenéjét is elvállalja-e még az idős karmester, vagy a folytatásokra ő is átadja-e a fiatalabb kollégáinak a stafétabotot úgy, mint ahogy a színészek terén is a megtörtént a generációváltás.

 

Az ébredő erő hibái ellenére mindenképpen egy jól sikerült, és ígéretes darabja lett a franchise-nak, ami bár nem éri a klasszikus filmek szintjét (bár nem jár messze azoktól) könnyedén múlja felül a prequel filmek színvonalát, és benne van a potenciál, amire alapozva a Disney továbbiakban emelheti a tétet, és akár egy, a Birodalom visszavághoz hasonló mesterművel örvendeztesse meg a filmszerető közönséget. A várakozás, ahogy a bevezetőben megjegyeztem véget ért, de helyette egy új, sokkal izgalmasabb kezdődik, hiszen másfél év múlva, 2017 májusában a világ ismét Star Wars lázban fog égni, amikor is a VIII. epizód megérkezik a mozikba, és remélhetőleg választ kapunk a most decemberben felvetett jó néhány kérdésünkre. Addig is az Erő legyen mindannyiunkkal!