Aki nem ismerné a sztorit, annak elmondjuk, hogy a brit énekes „Let Me Entertain You” turnéján mindenhol ugyanaz a forgatókönyv. Robbie kiválaszt egy lányt a közönségből és a Candy című számra előadnak egy rögtönzött előadást. Az énekes és a kiválasztott egy LED fal előtt állnak és csak a fejük látszik ki, aztán mehet a menet. Most már Kriszta is tapasztalhatta, hogy nincsen beépített ember.
Honnan indult a Robbie Williams rajongásod, és mióta követed a pályafutását?
2003-tól rajongok érte, amióta megláttam a Knebworth-i koncertet. Azon sajnos még nem voltam ott, de már azelőtt is kedveltem, viszont a rajongásom akkor kezdődött mikor megnéztem azt az előadást. Akkor döntöttem el, hogy ezentúl ott leszek a koncertjein.
Mely országokban jártál már nagykoncertjén?
Budapesten kívül Angliában Londonban, és Szlovákiában Pozsonyban.
Említetted interjúkban, hogy akár fél napot is képes vagy a színpad előtt állni és várni az előadásra. Ez tényleg olyan fanatizmus, hogy az összes koncerten első sorba állsz?
Pontosabban: akár egész napot is, mert például 2006-ban Budapesten, és 2013-ban Londonban a Wembley-ben is reggel álltam be a sorba 9-10 óra körül és a koncert mindkét esetben este kezdődött. Csak így van esély arra, hogy az első sorban legyek, mivel nem a kivetítőn szeretném látni az arcát.
Honnan jött az ötlet, hogy te most cipelni fogod magaddal az életrajzi könyvét és fel is dobod majd a színpadra?
Már Pozsonyba is vittem magammal áprilisban, de ott nem volt lehetőségem aláíratni. Itt a Szigeten viszont sikerült odavonzanom a figyelmét a könyvre. Egyébként nem dobtam fel, hanem feltartottam neki egy tollal együtt, és kértem, hogy írja alá.
Mi a bukaresti koncertjét láttuk Robbienak, de ugyebár a Let Me Entertain You turnékon ugyanez a forgatókönyv, szinte egy klipet csináltok meg együtt az énekessel. Abban a pillanatban felfogtad egyáltalán, hogy most te vagy a Sziget nagyszínpadán a kedvenceddel?
Még most sem fogom fel. Attól tartok minden nap, hogy felébredek és rádöbbenek, hogy álmodtam az egészet. (Nem akarok felébredni!)
Nem bírtad ki, hogy ne fogd meg Robbie fenekét. Ez, hogy történt? Csak simán azt mondtad, én most odanyúlok! Plusz a női olvasóknak körbeírhatnád, milyen popója van?
Amikor az „ágyban” voltunk, ott álltam Robbie-val, járt az agyam, és arra gondoltam, hogy mindig ezt a pillanatot vártam, hogy ott álljak vele, mellette. Egyszerűen az volt bennem, hogy megbánnám, ha kihagynám és merésznek kell lennem, ez soha vissza nem térő lehetőség. Utolsó kérdésedre a válaszom, hogy remélem a személyisége és tehetsége minden rajongóját jobban érdekel, mint a fizikai adottságai.
Gondolom, ha teheted majd, továbbra is el akarsz jutni a legtöbb koncertjére. Szerinted látásból fel fog már ismerni?
Ami a koncertjeit illeti, igen, igyekszek ott lenni a jövőben is minden turnéjának legalább egy állomásán. Hogy fel fog-e ismerni? Hát, ha nagyon jó az arcmemóriája, akkor talán.
Tudtál aludni aznap éjjel? Vagy olyan extázisba kerültél, hogy még az álmaidban is Robbie Williamsek potyogtak az égből?
Ahhoz képest, hogy délelőtt óta a Szigeten voltam, és 35 fok volt egész nap, és elég kimerült voltam hajnalban amikor ágyba kerültem, nem tudtam aludni. Kényszeríteni próbáltam magam 2-3 óra alvásra, de nem igazán sikerült, csak elmélkedtem a történteken, meg azon, hogy a barátaimnak, szeretteimnek hogyan is fogom előadni ezt a hihetetlen történetet. Vannak olyan barátaim, akik éppen külföldön nyaralnak most is, és nem volt lehetőségük netezni éppen aznap. Ők nem hitték el, amikor felhívtam őket.
Még egyszer gratulálunk a nagy élményhez, és éljen Robbie!