Keresés

Elérhetőségek

Központi e-mail cím
info [kukac] promotions.hu

Szerkesztőségi e-mail cím
szerk [kukac] promotions.hu

Ügyvezető
maxi@promotions.hu

Programok beküldése
programok@promotions.hu

Shulcz emlékek

Shulcz emlékek

Zene, Film & Kultúra

Shulcz emlékek

Zene, Film & Kultúra

Promotions 09:50
Először is nem Shultz, és nem is Schultz, csak szimplán Shulcz, bár ő magát sosem érdekelte éppen hogyan írják le a nevét. Legelőször a Club 80 nevezetű szórakozóhelyen találkoztunk, ahol kezdő szárnybontogató lemezlovasként kerültem oda. Már akkor tetszett a lazasága és közvetlensége. Ő a régi klasszikust, én pedig a modern kor zenéjét képviseltem, de pillanatok alatt meg tudtuk találni a közös hangot. Mindig mutatott nekem olyan számokat, amivel még az életemben nem találkoztam. Ma már nem tudna, és büszke is lenne, mert így lett teljes ez a tanítás. Most is mosolyogva bólogatna, hogy állandóan van egy kis Deep Purple vagy Rolling Stones az mp3 lejátszómon, mert mindig kell valamelyik, hogy elviselhetőbbé tegye a napot. Félelmetes lemez gyűjteménye most is előttem van, amikből szinte várakat lehetne építeni.

Legemlékezetesebb és legbensőségesebb esténk az volt, amikor ketten hajnalig söröztünk egy lepukkant kis kocsmában. A-tól Z-ig átbeszéltünk minden zenét és korszakot. Azt mondta, szarjam le mit gondolnak mások, mindig törekedjek az egyediségre, és a világ végéről is szedjek elő egy-egy zenét ha kell. Ott hangzott el a fő mondata is, hogy nekem talán nem is DJ-nek, hanem zenekritikusnak kellene lennem. Ott nem skatulyáznának be egy stílusba, és minden nap hozhatnék valami üdeséget a közönség életébe. El is kezdtem megbarátkozni az összes előadóval, akivel csak tudtam, és pont ezért van ugyanúgy The Chemical Brothers kritika az oldalon, mint FOALS. Shulcz volt az, aki ládaszámra hozta be a külföldi zenéket anno, és mutatta meg nekünk, mi az, ami kieseik a látóterünkből. Neki is köszönhetem azt, hogy ennyire megfogott a brit rock és alter világa. Ma már el se tudnám képzelni a zenei lelkületemet nélküle.
 
Amikor még Nyíregyháza kertvárosában éltem, rengetegszer utaztunk együtt a 17-es buszon. Az emberek körülöttünk talán már unták is, hogy állandóan a zenéről pofázunk. Két ember azonban sosem unta, ő és én. Ha felvettük volna és feltesszük youtube-ra, simán kijött volna belőle egy beszéljük át, hogy áll most a zene sorozat. Szóval, ha zene vagy albumkritikát írok itt az oldalon, az nem csak én vagyok, hanem van benne egy adag Shulcz is. Mindent megtanítottál nekem, amit lehetett, és minden egyes zenében ott leszel, amit hallgatok.

Nyugodj békében Farkas „Shulcz” Tibor! 

Toronicza Péter