Földönkívüli múmiáját fedezték fel 100 évvel ezelőtt, Tutanhamon titokzatos származása nem kérdés többé?

Száz évvel ezelőtt világraszóló szenzációt jelentett Tutanhamon fáraó gazdag sírjának megtalálása. A Krisztus előtti 14. században élt egyiptomi uralkodó maradványait Howard Carter vezetésével tárták fel a Királyok völgyében, de a szenzációs lelet a mai napig tartogat meglepetéseket.

Jelentőségének jobb megértéséhez tegyünk egy kis kitérőt Dél-Amerikába, ahol Krisztus előtt 800 és 100 között virágzott a paracasi kultúra. Ez a meglepően fejlett társadalom ismerte az öntözést, és a fennmaradt ruházatok és egyéb textíliák is rendkívüli ügyességről tanúskodnak.

A mai Peru területén élt emberekről – Tutanhamonhoz hasonlóan – az 1920-as években elkezdett ásatások révén tudunk sok mindent. A csontvázak vizsgálata ugyanakkor olyan meghökkentő érdekességeket tartalmazott, amelyek már a laikusok számára is rögtön feltűnőek.

A paracasi emberek ugyanis extrém módon megnyúlt koponyával rendelkeztek. A tudósok többsége mindezt a mesterséges deformáció következményének tartja, néhányan viszont úgy gondolják, hogy jelen esetben egy mára eltűnt emberfajról, sőt, akár a bolygónkon élt földönkívüliekről lehet szó.

Ismerték a trepanáció, vagyis koponyalékelés gyakorlatát is, amely viszonylag ősi orvosi eljárásnak számít. Természetesen rendkívül veszélyes beavatkozás, ám ez a paracasiak esetében is meglepő gyakorisággal volt sikeresnek nevezhető, amire a csontok gyógyulásából következtethetünk.

Kevésbé ismert, hogy az egyiptomi Tutanhamon maradványai szintén tartalmaznak nyugtalanító és meghökkentő részleteket. A CT-vizsgálatok például egyértelműen tanúsítják, hogy a fiatalon elhunyt uralkodó koponyája szintén szokatlanul megnyúlt formájú. Emiatt néhányan máris rokonságba hozzák az ősi egyiptomi uralkodócsaládot a paracasi kultúrával, ami nem eleve földtől elrugaszkodott elképzelés.

A közelmúltbeli CT-szkennelés leleplezte Tutanhamon fizikai felépítését, és az egyik legfontosabb megállapítás az volt vele kapcsolatban, hogy „jellegzetes koponyaformával” rendelkezett.

Ez elég visszafogott kijelentés ahhoz viszonyítva, hogy a korabeli emberek zöméhez képest rendkívül megnyúlt koponyája volt, és arra is bizonyítékot találtak, hogy ez egyfajta öröklődő családi vonásnak számított nála.

Elég csak az apa, Ehnaton (IV. Amenhotep) szoborbeli ábrázolásait megnéznünk ahhoz, hogy ez bárki számára nyilvánvaló legyen. A beltenyészet okozta vajon a különös eltérést vagy a földönkívüli eredet? Talán jelen pillanatban mindkét eshetőségre ugyanakkora valószínűséggel tippelhetünk.

Így néznek ki a megnyúlt koponyák – elgondolkodtató: