Feltételezhető, hogy Tutanhamon néhány szandáljának mágikus ereje lehetett

A fiatalon elhunyt Tutanhamon fáraóról ma már aligha esne szó, ha kereken 100 évvel ezelőtt, 1922-ben Howard Carter régész nem bukkant volna rá a részben kirabolt, ám mégis kincsek garmadájával teletömött sírkamrájára.

Az ifjú uralkodó a Krisztus előtti 14. században állt Egyiptom élén, és – hála a csodálatos leleteknek – rengeteg mindent tudunk az életéről. Vannak köztük egészen intim dolgok is, hiszen rábukkantak még az óvszerére is, amely egy finom lenvászon hüvelyből, valamint egy hosszabb zsinórból áll, ezt kellett a derékra erősíteni.

Ugyanilyen érdekesek a szandáljai is, ugyanis létezett belőlük arany változat, de speciális, ortopéd lábbeli is (a feltételezett járáshibája, lábdeformációja miatt), összességében pedig 80-nál is több szandált csomagoltak neki a túlvilági útjára.

Néhány meglepően jó állapotban maradt fenn, így a kutatók alapos vizsgálatnak vethették alá azokat. Némelyiken csodás ábrázolások láthatók, mégpedig a megkötözött núbiai és ázsiai ellenségeiről, aminek egyfajta „mágikus” célja lehetett.

Mivel ezek a talprész felső oldalán helyezkednek el, valahányszor lépett egyet a fáraó, mindig az ellenségei fején tapodott – alighanem ezzel kívánták „megbabonázni” őket. A funkció hasonló lehetett tehát, mint az ősi barlangrajzokon, hiszen ott is az volt a cél, hogy a falra festett állatok rituális legyilkolásával elősegítsék az igazi vadászat sikerét.

Tutanhamonra a halála után a már említett arany szandált adták rá. A mumifikáláskor akkurátusan körbepólyálták egyenként a lábujjait, majd ráadták a csodás lábbelit, amely természetesen a mai napig kiválóan megőrződött.