Sokak szerint valójában 1727-et írunk és erre számos bizonyítékuk is van

Egyre többen vannak, akik azt mondják, hogy most valójában nem 2024-et írunk, hanem 1727-et. A fantomidő összeesküvés-elmélet népszerűsítése szerint van magyarázat erre a világszerte elterjedt tévedésre. Az ok nemes egyszerűséggel az, hogy át lettünk verve.

Az ötlettel elsőként Heribert Illig állt elő 1991-ben. Szerinte III. Ottó római császár és II. Szilveszter pápa összeesküvése áll a háttérben. Ők voltak azok, akik visszamenőlegesen módosították a történelmi eseményeket és az időszámítást, annak érdekében, hogy i.sz. 1000-ben egy különleges esemény jöhessen létre. Céljuk az volt, hogy a kereszténységben sorsdöntőnek tekintett első ezredfordulóra essen a császár megválasztásásnak ideje.

1000 évvel ezelőtt a Földön brutális fény tűnt fel az égen a távoli űrből, a középkori emberek pedig lerajzolták, itt a bizonyíték, hogy Európában is láthatták mindezt

Olvass tovább...

Sokan megmosolyogják a meredek feltételezést, de olyanok is vannak szép számmal, akik logikusnak tartva elfogadják azt és bizonyítékokat keresnek az állítás alátámasztására. Azt hangoztatják, hogy az adott időszakra megbízhatóan keltezhető régészeti bizonyítékok szinte nincsenek is.

Az elmélet szószólói szerint beszédes a Julián naptár egyik rejtélye is: a 128 évenként felgyülemlő 1 napnyi eltérést 1582-ben miért 10 kihagyott nappal kellett kipótolni? A caesari naptár bevezetése és a gergelyi reformok között 1627 év telt el, így nem 10, hanem 13 nap javítást kellett volna eszközölni. Történészek szerint vélhetően valamikor a 3–4. század folyamán javításra került sor, ekkor adtak a naptárhoz 2 napot, erről azonban nincsenek adatok. Illig szerint a 2 napnyi javításra azért nem volt szükség, mert a két és fél évszázadnyi idő nem is létezett.

Szintén érvként hozzák fel a fantomidő mellett azt a tényt, hogy a kitaláltnak minősített időszakból csak egyházi dokumentumok ismertek. Elsősorban krónikák, évkönyvek és szentek legendái. Ezek az ismert európai egyházi központok kolostoraiban készültek, melyek vezetői megsokszorozva, más néven, de azonos tettekkel az évkönyvekben is szerepelnek és a kitalált háborúk veszteséglistáin is ott vannak.

Példának hozzák fel a 907. július 4. és 7. közötti pozsonyi csatát és I. Károly 791-es csatáját, amely szerintük csak a győztes nevében különbözik. Mivel nem élt olyan kívülálló ember, aki emlékezhetett volna egy meg nem történt eseményre, a hamisítást minden következmény nélkül véghez vihették.

A „kitalált középkor” igazságát Illig szerint a kövek hordozzák, azok az épületek, melyek feloldhatják az írott szövegek ellentmondásait. Szerinte a középkori régészet többnyire hiába kutat Meroving- és Karoling-kori épületek nyomai után, a meglévő leletekről viszont azt állítja, hogy azok vagy korábban, vagy később születtek.