Megdöbbentő, vérrel áldoztak a maják, hogy visszatérhessen a Nap az égre

A maják ősi civilizációja kifinomult tudással rendelkezett a matematikában és a csillagászatban. Képesek voltak előre jelezni a hold- és napfogyatkozásokat is, amelyeket isteni jeleknek tartottak. A napfogyatkozást a Nap haldoklásának tekintették, és úgy vélték, hogy véráldozattal kell meggyőzniük az isteneket a Nap megmentéséről.

Bár a maják remek tudósok voltak, nem értették a természeti jelenségek mögött álló okokat. Ezért a világot istenekkel népesítették be, akik minden eseményt irányítottak. A napfogyatkozást is isteni harcnak tulajdonították, Kinics Ahau Napisten és Chac Ek (a Vénusz) isten küzdelmének, ahol a Napistent támogatniuk kellett.

Ennek oka a Vénusz napfogyatkozáskori elképesztő fényessége volt. A maják úgy gondolták, hogy Chac Ek, a háború istene győzedelmeskedik a Napisten felett, ha nem avatkoznak be. A Napisten a bőséget és a gyarapodást jelképezte, míg Chac Ek a háborút és a pusztítást. A maják hitték, hogy az istenek őket saját vérükből és kukoricalisztből alkották, ezért kötelességük segíteni a Napistent a harcban.

A napfogyatkozáskor a maják szörnyű áldozatot hoztak. Az előkelők, sőt maga az uralkodó is megvágta magát, és kiömlő vérüket összegyűjtötték. Ezt a vért elégették, hogy életet adó nedűjüket a Napistenhez juttassák, és biztosítsák győzelmét. A maják hitték, hogy ez a rituálé mindig beválik, és a Nap visszatér az égboltra.

A maják napfogyatkozás-áldozatai lenyűgöző betekintést engednek egy ősi civilizáció hiedelem- és gondolkodásmódjába. A tudomány és a vallás összefonódása, a természettel való szoros kapcsolat mind jellemzőek a maja kultúrára. Bár a mai ember számára barbárnak tűnhetnek ezek a rituálék, fontos megérteni a maják hiedelemrendszerét, hogy jobban megismerhessük ezt a lenyűgöző civilizációt.

Forrás: space.com