A NASA bizonyítékot talált a Hold sötét oldalán, mindent átír a felfedezés

A Hold nem rejti sötét oldalát, csupán két, eltérő arcát mutatja nekünk. A Földhöz közelebb eső oldalán vulkáni síkságok és ősi lávafolyamok uralkodnak, míg a távoli oldalon kráterek borítják a tájat. Új kutatások szerint a Hold "kifordult önmagából": a nehezebb elemek, mint a titán, a felszínre törtek.

A tudósok feltételezik, hogy egy óriási becsapódás a Hold túlsó oldalán titánt hozott a felszínre, és ezzel egy vékonyabb, aktívabb közelebbi oldalt hozott létre.

Számos elmélet létezik a Hold keletkezésére, de a legelfogadottabb szerint egy hatalmas ütközés során rengeteg törmelék került a Föld körüli pályára. Ez az anyag összeolvadt, és így alakult ki a Hold.

Az Apollo-missziók során gyűjtött kőzetminták váratlanul magas titánkoncentrációt mutattak a közeli oldalon. A műholdas megfigyelések is ezt támasztják alá: a titánban gazdag ásványok ott gyakoribbak, míg a távoli oldalon hiányoznak.

A Hold gyorsan és forrón alakult ki, olvadt magma óceánja borította. Ahogy a magma lehűlt, a sűrűbb elemek, mint a titán és a vas, a Hold belsejébe süllyedtek. Később azonban ezek az elemek megolvadtak, és titánban gazdag lávafolyamok formájában törtek vissza a felszínre.

Egy új kutatás szerint a Hold túlsó oldalán egy óriási becsapódás kényszerítette a nehezebb elemeket a közeli oldalra. A NASA holdszondájának adatait elemezve a kutatók felfedezték, hogy titán-vas-oxid ásványok vándoroltak a közeli oldalra, és lépcsőzetesen süllyedtek a belsejébe. Ez összhangban van a becsapódás elméletével, ami több mint 4,22 milliárd évvel ezelőtt történhetett.

Az Oceanus Procellarum nevű közeli oldal alacsonyabban fekszik, lávafolyással borított, és vékonyabb a kéregrétege, melyben titánban gazdag elemek koncentrálódnak. A távoli oldal ezzel szemben teljesen más képet mutat.

A Hold két oldalának vizsgálata kulcsfontosságú ahhoz, hogy megértsük a Hold keletkezését és fejlődését. A kutatások feltárhatják a Hold sötét oldalának titkait, és betekintést nyújthatnak a Naprendszerünk múltjába.

Forrás: Sci.news