Ezer éves gyilkos ereklyét talált a padláson egy férfi, ki akarta dobni

A szamurájok olyan kardforgató nemesek voltak, akiket egyedi öltözékükről, és fegyvereikről a nyugati emberek is szinte azonnal felismernek. Manapság rengeteg tévésorozat és film foglalkozik a szamuráj kultúrával. Az egyik legismertebb mű a témában Kuroszava Akira A hét szamuráj című filmje, amit később amerikai westernként is feldolgoztak 1960-ban, A hét mesterlövész képében. A jellegzetes páncélzat és öltözködés mellett a szamurájok legendás fegyverei, az úgynevezett katanák is kiemelt figyelmet élveznek.

Történetünk főszereplője is egy ilyen kard, amit 1939-ben, egy padláson találtak meg, rozsdásan, koszosan, tehát igen rossz állapotban Japánban, a Kasuga Taisha szentélyben.

Ekkor fogalmuk sem volt róla, hogy valódi kincsre leltek.

A kardról több évtizeddel később, 2016-ban egy alapos tisztítás után kiderül, hogy valójában egy felbecsülhetetlen értékű, 12. századi vagy még régebbi ereklye, ami feltehetően a Heian-korból való, ekkor készítettek először ívelt pengéket.

Kiderült, hogy ez az egyik legrégebbi Japán kard,

ami 82.4 centiméter hosszú, ám a készítője neve nincs belevésve a pengébe. Azonban a szakértők szerint igazi ritkaságnak számít, hogy egy ilyen típusú kard ennyire jó állapotban maradjon meg az utókor számára, ezért is olyan értékes ez a fegyver.

A pengét tehát a 12. században alkothatták meg, később pedig a szamuráj fegyvere generációról generációra szállt, és feltehetően a valamikor a 16. század környékén került arra a padlásra, ahol a ’30-as évek végén felfedezték.

A történet legnagyobb tanulsága talán az lehet, hogy érdemes néha szétnézni még a padláson is, mert régóta elrejtett kincsekre, akár több évtizedes, évszázados ereklyékre és régiségekre is bukkanhatunk, amik manapság az eredeti értékük sokszorosát érik.