Eddig titkolták előttünk a tudósok: Arisztotelész felfedezte az 5. elemet?

Arisztotelész, az emberiség történetének egyik legbefolyásosabb filozófusa és tudósa, jelentős mértékben hozzájárult számos területhez, beleértve a fizikát, a biológiát, az etikát és a politikaelméletet. A metafizika – a valóság alapvető természetének tanulmányozása – területén végzett munkája azonban talán az egyik legérdekesebb hozzájárulása. Itt javasolta a " Quinta Essentia " vagy az " Ötödik elem " koncepcióját, amely a mai napig lenyűgözi a tudósokat.

AZ ANYAG ŐSI FOGALMAI

A Quinta Essentia megértéséhez először meg kell érteni az ókori görögök anyagfelfogását . Jóval a modern kémia és fizika megjelenése előtt a görög filozófusok azt állították, hogy az univerzum négy alapvető elemből áll: földből, levegőből, tűzből és vízből. Mindegyik elemhez a négy alapvető tulajdonság párja társult: meleg, hideg, nedves és száraz. A Föld hideg és száraz volt, a levegő forró és nedves, a tűz forró és száraz, a víz hideg és nedves. Ezt az elméletet nagyrészt a szókratész előtti filozófusnak, Empedoclesnek tulajdonítják , és évszázadokon át a természetfilozófia sarokkövévé vált.

A QUINTA ESSENTIA

Arisztotelész azonban úgy érezte, hogy ez a négy elem nem elegendő a világegyetem összetettségének és sokszínűségének magyarázatához. Véleménye szerint léteznie kell egy ötödik elemnek – egy Quinta Essentiának vagy ötödik esszenciának –, amely a földi szférán túl létezett.

Ez az ötödik elem Arisztotelész szerint alapvetően különbözött a másik négytől. Míg a föld, a levegő, a tűz és a víz változásnak és pusztulásnak volt kitéve, a Quinta Essentia örök, változatlan és romolhatatlan volt. Nem tartalmazta az egymásnak ellentmondó tulajdonságokat, mint a meleg és hideg vagy a nedves és száraz; tisztán önmaga volt. Ezt a kvintesszenciát az égitesteket, a csillagokat és a bolygókat alkotó elemnek tartották – a miénken túli éteri birodalmat.

A QUINTA ESSENTIA HATÁSA

A Quinta Essentia koncepciója mély hatást gyakorolt ​​a későbbi filozófiai, vallási és tudományos gondolkodásra. A középkori alkimisták átvették az ötletet, a Quinta Essentiát a megfoghatatlan bölcsek kövével egyenlővé téve, egy olyan anyaggal, amelyről azt gondolták, hogy képes az alapfémeket arannyá alakítani és halhatatlanságot adni.

A keresztény filozófiában ezt az ötödik elemet gyakran az istenivel, a lélekkel vagy a szellemmel társították. Az az elképzelés, hogy létezik a fizikain túl változatlan és megvesztegethetetlen anyag, jól illeszkedik a keresztény teológia lélekről és Istenről alkotott fogalmaihoz.

Míg a modern atomelmélet a fizika területén kiszorította az arisztotelészi elemeket, az univerzum alapvető, oszthatatlan és változatlan "építőkövének" gondolata új formában maradt fenn: az atomban. Ily módon Arisztotelész Quinta Essentiája továbbra is visszhangzik a világegyetem modern felfogásában.

KÖVETKEZTETÉS

Arisztotelész Quinta Essentiája, vagyis az „Ötödik elem” az ókori és középkori metafizika döntő részét képviseli. Fogalomként segített az emberiségnek megbirkózni az univerzum bonyolultságával, és jelentős szerepet játszott a különböző gondolkodási területek fejlődésében. Míg az elmélet sajátosságait felváltotta a modern tudományos felfogás, Arisztotelész alapvető kérdésére – miből áll az univerzum, és hogyan működik? – továbbra is a valóság természetére irányítja az embert.

Forrás: The Archeologist