Búvárok bizarr maja rituálé nyomaira bukkantak Mexikó partjainál, állati és emberi csontokat találtak a rejtélyes elsüllyedt tárgy mellett

Mi köze van egy elsüllyedt kenunak és egy tatu maradványainak az alvilághoz? Nos, a mexikói Yucatán-félszigeten a régészek által nemrégiben felfedezett lelet egy olyan helyet jelölhet, amelyről a maják úgy hitték, hogy a túlvilági birodalomba vezet.

2021-ben a Mexikói Nemzeti Antropológiai és Történeti Intézet (INAH) víz alatti régészeinek egy csoportja egy víz alá merült kenut talált egy cenote-ban - egy természetes víznyelőben -, miközben a tervezett építkezések előtt kutatásokat végeztek.

A kenut emberi és állati csontok vették körül, és körülbelül 4,6 méter mélyen volt a víz alatt. Az INAH közleménye szerint a csapat mintegy 38 csontvázmaradványt fedezett fel, köztük emberi lábközépcsontokat (a lábfejben lévő csontok), amelyek valószínűleg egy nőé voltak, valamint kutyák, pulykák, sasok és - ami fontos - tatuk maradványait.

Misztikus erővel bírnak az azték piramisok kristálykoponyái, vagy az emberiség legnagyobb átveréséről van szó?

Olvass tovább...

E héjas emlősök csontjainak jelenléte az emberi maradványokkal együtt arra engedte következtetni a régészeket, hogy a kenut valószínűleg rituális célokra használták, és valószínűleg a barlangban helyezték el, mielőtt az elárasztotta volna.

A maják hite szerint az elárasztott és félig elárasztott barlangokat és cenotékat az alvilágba vezető kapuknak tartották. Ezenfelül a tatukat a maják "L isten" néven ismert khtonikus isten avatárjának tekintették, akit jaguárként ábrázoltak, aki a tatu páncélját utánzó köpenyt viselt.

A régészek úgy vélik, hogy a tatu azon képessége, hogy úszni tud és vissza tudja tartani a lélegzetét a víz alatt, "utalás lehet [az állat] alvilágba való belépésére".

- mondta Alexandra Biar, a francia Nemzeti Tudományos Kutatóközpont (CNRS) régésze a közleményben. Ez - tette hozzá Biar - közvetlenül kapcsolódna a cenote-ban talált régészeti leletekhez, ahol a tatukat az isteni megnyilvánulásnak tekinthették.

Biar és kollégái szerint maga a kenu kialakítása is azt az elképzelést erősíti, hogy mindez egy rituálé része volt. Úgy vélik, hogy a kenu orra túl nehéz és faros ahhoz, hogy a gyors áramlatokban való navigálásra használták volna, ami a tengeren használhatatlanná tette volna.

A Reuters szerint a hajót a felfedezés idején "próbaképpen Kr.u. 830-950 közé datálták", ami a maja civilizáció klasszikus fénykorának vége felé volt. A történelemnek ez volt az a pontja, amikor a maja városok, például Chichén Itzá (amely a kenu megtalálásának közelében feküdt) virágzott. A további karbonkormeghatározás azonban kimutatta, hogy az elsüllyedt csónakot valószínűleg a 16. században építették.

Ha ez igaz, akkor ez a cenotékban lévő víztestekhez (és tatukhoz) kapcsolódó maja rituális gyakorlatok folytonosságát jelentené a spanyolokkal való kapcsolatfelvétel idején. Ezeket a következtetéseket azonban érdemes óvatosan kezelni. A régészek szerint a vizsgált mintákban mikroműanyagokat találtak, ami befolyásolhatta a kormeghatározást, ezért újabb merüléseket terveznek, hogy további fa- és csontmintákat vegyenek a víz alatti lelőhelyről.