Rejtélyes módon az ókori Egyiptomban szinte csak nyáron fogantak gyerekek, de vajon mi lehetett ennek a furcsaságnak az oka?

Az ókori Egyiptomban, Kellis városában, a babaváró szerelmi légyott csúcsidőszaka különös módon a forró nyári hónapokra esett: július és augusztus. A kutatók egy 1800 éves múltra visszatekintő temetőben fedezték fel ezt az érdekes tudományos felfedezést.

A Kellis-i temetőben eltemetett emberek a Kellis város lakói voltak, amely az egyiptomi Dakhleh oázisban található mintegy 450 mérföldre délnyugatra Kairótól. A temetőben 765 sírt tártak fel, mely maradványok elmezésekor érdekes mintázatra lettek figyelmesek. Nem csak az elhalálozási adatokat, de a születési információkat is begyűjtötték és arra lettek figyelmesek, hogy leginkább március és áprilisban születtek a megfigyelt személyek.

Férfiak ezreit irányította a világ egyik leghatalmasabb nője, furfangos csellel lett világvezető a kalózok királynője

Olvass tovább...

Az eredmények azt sugallják, hogy a fogantatások csúcsideje július-augusztus környékén volt, amikor a Dakhleh oázisban a hőmérséklet könnyedén elérte a 100 Fahrenheit-fokot (40 Celsius fok). Tehát a születések csúcsideje március és április volt. Az adatokból kiderül, hogy a januári hónapokban a fogantatások 20 százalékkal csökkentek, valószínűleg a kereszténység által bevezetett szexuális tilalmak miatt, amelyek például az adventi időszakban és a nagyböjtben tiltották a közösülést.

Míg a nyár az ókori egyiptomi babakészítés legfőbb ideje volt, úgy tűnik, hogy a január körüli időszak mélypont volt, amikor a fogantatás 20 százalékkal esett az oldal éves átlaga alá. A babamártózás valószínűleg az új vallásnak, a kereszténységnek volt köszönhető, amely az ókorban bizonyos időszakokban, például adventben és nagyböjtben tiltotta a szexet.

Az ókori Egyiptomban a nyári babavárás a termékenységgel és a nílusi árvízzel kapcsolatos hagyományos hiedelmeknek köszönhető. Az ókorban a Dakhleh oázisban élő emberek azt hitték, hogy a Nílus folyó vizük forrása, és hogy a Nílus nyáron bekövetkező áradása kulcsfontosságú volt földjük termékenysége szempontjából ezáltal a legjobb idő arra, hogy babát nemzenek.

kutatás érdekessége, hogy ez az első alkalom, hogy az ókori egyiptomi születési mintákat a temetkezések alapján határozták meg, nem pedig népszámlálási adatok alapján. A felismerések további rejtélyeket vetnek fel, például azt, hogy vajon az ókori egyiptomiak használtak-e valamilyen formájú fogamzásgátlást, és hogy az esetlegesen alkalmazott praktikák miként játszottak szerepet a születési időzítésben. Az eredmények egyben bepillantást engednek az ókori egyiptomi társadalom szokásaiba és kulturális hiedelmeibe, beleértve a Nílus folyó árvizeivel kapcsolatos vallási meggyőződéseiket is.