Gusztustalan vagy csodaszer? Elképesztő dolgokat kentek magukra az ókori római nők, hogy szépek maradjanak

Az ókori Rómában a női szépség eszménye egy széles csípőjű, szoborszerű alak volt. Ugyanakkor igencsak megbecsülték azokat a nőket is, akiknek sportos testfelépítésük volt. A különféle fizikai edzések, különösen a fürdő látogatása előtt, divatosak voltak a római nők körében. Számukra is fontos volt, hogy testük kívánatos legyen. A híres római termálfürdőknek voltak bizonyos területei, sőt kisebb stadionjai is, ahol férfiak és ókori római nők edzeni is tudtak. Ez különösen kényelmes volt, mivel edzés után azonnal le lehetett mosni az izzadságot és pihenni a medencében.

A rendszeres fürdőzés mellett a római nők speciális fürdőket vettek, amely során a vízhez a bőr erősítését és megfiatalítását szolgáló anyagokat adtak. Néha ezek egészen szokatlan dolgokból álltak.  A patrícius nők még krokodilürüléket is használtak, ami nagyon drága volt, mivel tengeren szállították Egyiptomból. Meleg iszappal keverték, azt hitték, hogy egy ilyen fürdő erősíti a női testet és megnyugtatja az idegeket. Erre a célra azonban rendszerint különféle növényi összetételeket használtak. Voltak kozmetikai arcmaszkok is, például szamártej alapúak.

Az ókori Rómában a kozmetikai termékek széles választéka volt, az ólomalapú fehér sminktől, amely idővel erodálta a bőrt, a belladonna kivonatból készült cseppekig, amelyek csillogó szemhéjakat adtak.  Ezt azonban a fokozott fényérzékenység érte el, mivel a pupilla nagymértékben kitágult. A belladonna pedig mérgező növény, így az ilyen cseppek túlzott használata akár látásvesztést is okozhat. Sőt, minden kozmetikai termék házi készítésű és hazai gyártású volt. Az ókori Rómában hatalmas mennyiségű kozmetikumot és parfümöt használtak. A Kr.e. I. században évente akár 3000 tonna tömjént és 6000 tonna mirhát is importáltak Rómába. A rómaiak nagyon szerették az illatokat, és gyakran használtak otthonaikban füstölőket, amelyekben különféle aromás vegyületeket égettek el. Azonban sokkal többet égettek el belőlük a fesztiválok során a tereken és a templomokban; egy kortárs szerint ilyen napokon a tömjén füstje „eltakarta a napot.

Az ókori római nők sok időt töltöttek hajápolással. A világos hajat nagyra értékelték, de a legtöbb római nőnek természetesen sötét volt a haja. Mit lehetne tenni? A legradikálisabb, de csak a gazdagok számára elérhető megoldás az volt, hogy megvásároltak egy világos hajú rabszolgát, például egy germán nőt, időnként levágták a haját, és parókát csináltak a hajából saját maguk számára.

Azok, akik nem engedhették meg maguknak az ilyen parókát, kivilágosították a hajukat. Mindent felhasználtak: ecet élesztőt, birsalma levet, faolajat, lúgot… Természetesen az ilyen maró anyagok nem erősítik a hajat, de a római nők úgy gondolták, hogy a cél szentesíti az eszközt. Egy római patrícius házának építészete is megváltozott: a tető egy részét laposra tették.

A Bizánci Birodalom, Róma utódja, semmiben sem volt alábbvaló a női szépségiparban. Zoe Porphyrogenita császárné egy egész kozmetikai laboratóriumot épített a császári palotában. Valójában vegyi gyár volt; az egyetlen ügyfél, pedig aki a termékeket használta, az maga a császárné volt. És meghozta gyümölcsét – állítólag még hatvan évesen is úgy nézett ki, mint egy húszéves. Nem tudni, hogy ebből mennyi igaz, és mennyi az udvari hízelgés, de a római nők minden korban nagy figyelmet fordítottak szépségükre, és sok időt és pénzt költöttek annak fenntartására.

Forrás: https://medium.com