Elhoztuk a sokkoló és egyetlen valódinak vélt földönkívüli találkozás részleteit, hogyan nőhetett szakálla az amerikai katonának percek alatt?

Azóta is megoldatlan ez a misztikus rejtély, ami mindig izgatni fogja az UFO rajongók fantáziáját. 1977. április 24-én egy kis csapat újoncot kétnapos hadgyakorlatra küldtek a chilei Putre kisvárosa mellett fekvő barátságtalan terepre azzal a szándékkal, hogy a tapasztalatlan, fiatal katonákat hozzászoktassák a zord katonaélethez. Aznap éjszaka Pampa Lluscumánál, a szélfútta, száraz 4000 méteres magasságban vertek tábort. Az újoncokra Armando Valdes tizedes felügyelt.

Hajnali 3.50-kor az őrszolgálatot teljesítő Pedro Rosales valami nagyon furcsa dologra lett figyelmes. Kiáltott Valdesnek, aki rögtön ott termett. Két homályos, lila fény tartott feléjük a hegyek felől. A talaj alatta furán ragyogott. Valdes azonnal cselekedett, bár nem volt biztos benne, hogy a fények esetleg szimulált támadás esetén használt jelzőrakéták-e. Utasított néhány embert, hogy fedjék el takarókkal a tábortüzet, remélve, hogy így megmenekülhetnek a lelepleződéstől.

A halálos ágyán vallott egy szemtanú a Roswell mellett lezuhant ufóról: két baleseti helyszín is volt!

Olvass tovább...

A többieknek megparancsolta, hogy biztosítsák ki fegyvereiket és szükség esetére tartsák készenlétben. Most már csak egy nagy fényesség látszott néhány száz méterre tőlük, a dombon. Egy ideig mozdulatlan maradt. Az újoncok tiltakozása ellenére 4.15-kor Valdes utasította őket, hogy fegyverrel fedezzék, amíg kideríti, mivel is állnak szemben. Meghagyta nekik, hogy kuporodjanak a közeli fal mögé, és tartsák készenlétben fegyvereiket. Aztán egy rövid fohászkodás után (a szemtanúk beszámolói alapján) látták, ahogy átmászik a falon, és a sötétségen át a ragyogás felé indul.

A koromsötét éjszaka pillanatok alatt elnyelte. Percek múlva a lila ragyogás is eltűnt. Az újoncok megdöbbenten hallgattak, majd vitatkozni kezdtek arról, mitévők is legyenek. Úgy döntöttek várnak és reménykednek parancsnokuk visszatérésében, ami pontosan 4.30-kor meg is történt. De nem velük szemben, amerre eltávozott, hanem mögöttük bukkant fel. És bizony elég rossz színben volt. A rémült katonák úgy látták, hogy transzba esett, és úgy motyogott magában, mint egy alvajáró.

– Nem tudod kik vagyunk és honnan jövünk – mondta monoton hangon, bár később erre nem emlékezett. Mire elérte a tábort, alig állt a lábán, majd eszméletlenül összeesett.

Emberei minden tőlük telhetőt megtettek, hogy gondoskodjanak róla, és megvárták, amíg kihajnalodik. Sok furcsa dolgot ekkor vettek észre parancsnokukon. Pár órával azelőtt látták, hogy megborotválkozik, most mégis többnapos borostát viselt. Karórája 4.30 körül állt meg (az az időpont volt, amikor visszatért a táborba), de a dátum kijelző április 30-at mutatott! Mintha Armando Valdes tizenöt perc alatt öt napot élt volna át! Reggel hét körül a tizedes visszanyerte eszméletét, de még teljesen nem tisztult ki az elméje. Azóta is tisztázatlan, mi is történhetett a sivatagban aznap éjjel.