Tökéletes állapotú kőkorszaki sírt fedeztek fel a tudósok, miután felnyitották alig akartak hinni a szemüknek

Egy dél-spanyolországban, Andalúziában található hatalmas temetőhalmot a neolitikus időszak egyik leglenyűgözőbb építményének nyilvánították, miután újra vizsgálták jellemzőit. A Menga dólmen néven ismert hihetetlen emlékművet úgy vélik, mintegy 5700 évvel ezelőtt építették, és a felnyitás után több száz kőkorban élt ember csontjait találták meg.

Menga dólmenének körülbelül 150 tonnás tetőköve a második legnagyobb kő, amelyet valaha is használtak neolitikus dólmennél, és a kutatók általánosságban úgy írják le az egész szerkezetet, mint az abban az időben Európában felépített legkolosszálisabb kőemléket.

A dólmen túlméretezett építőköveinek elemzése után a kutatás szerzői felfedezték, hogy az ősi építők puha kövekkel dolgoztak, amelyek megemeléséhez hatalmas műszaki ügyesség és logisztikai szervezettség kellett.

A kutatók petrográfiai és stratigráfiai elemzési módszerek széles skáláját felhasználva megtudták, hogy a Menga kövek "többségében kalcarenitek, egy gyengén kötött üledékes kőzet, amely hasonlítható azokhoz, amelyeket a modern építőmérnökök 'puha köveknek' ismernek el." Az ilyen kövek különösen nehézkesek szállítani anélkül, hogy megsérülnének, ami azt jelenti, hogy a Menga-t építőknek alaposan meg kellett tervezniük a projektet.

A kövek elhelyezése rendkívül precíz: a dolmen pozíciója tökéletes párhuzamban van közeli "Lover's Rock" (Szeretők sziklája) néven ismert heggyel, és a napfelkelte után komplex árnyékminták jelennek meg a kamra falain.

Mindezen innovációk figyelembevételével a kutatók lelkesen kijelentik, hogy

"a Menga építése egyedülálló eredmény, amely a megalitikus mérnöki tudás állapotát jelképezi az előidőkbeli Ibériában és talán Európában is."

A jövőben is érdemes lehet újravizsgálni kőkorszakból megmaradt történelmi emlékeket, mert a technológia fejlődése rávilágíthat korábban ismeretlen dolgokra is,

forrás: Nature Scientific Reports