Olvass tovább...
A történelem tele van óriásokról szóló történetekkel és beszámolókkal, a Bibliában szereplő Góliáttól Patagónia óriásokig, amelyeket Magellán és más felfedezők találtak meg az 1500-as években. De mennyi ebből bizonyítható és mennyi legenda?
Ezeknek a beszámolóknak a többsége nem más, mint mítoszokés legendák, de vannak olyan igazolt kutatások az emberi gigantizmusról, amelyek elmossák a határt a tények és a fantázia között.
Diego Gutierrez spanyol térképkészítő és felfedező 1562-es Amerika-térképe volt az új világ legpontosabbja abban az időben, amit Heronimus holland metsző vésetett. Míg a térképen voltak érdekes jelölések, például sellők és óriások, a dél-amerikai óriások ábrázolása Mellin és legénységének 1520-ban Patagóniában készült jelentésein alapult, amelyeket később más felfedezők is megerősítettek.
A Patagónia név a „tierra de pagone” vagy „az óriások földje” szóból ered. Ne felejtsük el, hogy az emberi test mérete nagyon eltérő lehet, amint a kutyáknál is látjuk, hiszen nézzünk meg egy 1 kilós aprócska chihuahuát és egy 80 kilogrammos dán dogot, amely - ha a szélsőséges számításokat nézzük -, 80-szoros súlykülönbséggel létezik. A legalacsonyabb ember, Asan Esmail Gad 65 cm magas és 6,5 kg súlyú, míg a legmagasabb ember, Sultan Coen 251 cm magas és 146 kg súlyú - így 23-szor nehezebb, mint Asan.
Olvass tovább...
Míg a történelem előtti emberi őseink általában alacsonyabbak voltak, mint a mai emberek, például a grasesaiak, akik a mai Bosznia és Horvátország területén éltek, átlagosan 2 méter magasak voltak.
Ezek a kutatások rámutatnak arra, hogy igazak lehetnek a korai elbeszélések, ahol óriásokról beszélnek, miközben ezek csak a szélsőséges emberi magasságokat jelentik, nem pedig egy teljesen gigantikus emberszerű fajt, az óriásokat.
Forrás:The Archeologist