Egy orosz tudós felfedte az igazságot Lajkáról: semmi sem úgy történt, ahogy a szovjetek állították

1957. november 3-án, pontosan 66 évvel ezelőtt lőtték fel Bajkonurból a szovjet Szputnyik–2 műholdat, melynek fémgyomrában Lajkát a világ első űrkutyáját is fellőtték a világűrbe. A moszkvai kóborkutya azt a nem túl hálás feladatot kapta a történelmi jelentőségű kísérletben, hogy megmutassa az emberiségnek, hogy egy élő szervezet képes-e túlélni egy űrstartot, illetve a súlytalanság körülményeit. 

A szovejetek kísérlete egyébként az űrutazás élő szervezetekre gyakorolt hatását volt hivatott megismerni, az eb korai halála miatt azonban nem járt teljes sikerrel. Ám Lajka  így is a földkerekség egyik leghíresebb állata lett. De hogyan került egy néhány héttel ezelőtt még a moszkvai utcákon kóborló eb a a szovjet kutatók látókörébe?

Nos, miután a Szputnyik–2-esnek nem volt leszálló egysége, ha a szovjetek egy asztronautát küldtek volna az űrbe, rá biztos halál vált volna, ezért a kísérletet vezető Szergej Pavlovics Koroljov mérnök és társai úgy döntöttek, hogy a kísérletre nem egy embert, hanem egy kutyát választanak ki. Úgy gondolták ugyanis, hogy az emlősállat reakcióiból következtetni lehet majd arra, hogy az emberi szervezet miként reagál a fellövésre, illetve a súlytalanság állapotára.

Lajka pedig, aki egy nőstény terrier-lajka keverék volt a döntés pillanatában már Moszkva egyik sintértelepén vendégeskedett, október közepén számos másik állat mellett  a Szputnyik–2-program kísérleti alanya lett. A négylábúak körülbelül 20 napos kiképzésben részesültek, mely során a fellövést szimuláló centrifugatesztek mellett fokozatosan beszűkítették mozgásterüket, hogy megszokják az űrkabin majdani viszonyait. Ezeket a megpróbáltatásokat  pedig egyértelműen Lajka viselte a legjobban, így aztán október végén őt választották ki a történelmi jelentőségű utazásra.

Az ebet egyébként már 3 nappal a start előtt, október 31-én beköltöztették a kapszulába, 1957. november 3-án pedig egy, a Szputnyik–1-nél is alkalmazott R–7-es hordozórakétával fel is juttatták a világűrbe.

A fellövés sikerrel járt, Lajka azonban nem élte túl a megoróbáltatásokat. A szovjetek sokáig azt mondták, hogy az eb 10 napig is életben maradt az űrben, később azonban kiderült, hogy mindez csak szemfényvesztés volt. 2002-ben ugyanis az orosz tudós Dimitrij Malasenkov nyomán fény derült a Szputnyik–2 utasának igaz történetére.

Így halt meg valójában Lajka

Dr. Malasenkov 21 évvel ezelőtt döbbenetes dolgokat mondott el Lajka valódi történetéről. A tudós azt állította, hogy a szovjetek igen durva előkészületeket tettek a küldetés sikere érdekében, ám már a fellövés előtt nyilvánvaló volt, hogy a kutya nem élheti túl az utazást. Az ebet egyebek mellett leláncolták, nehogy megforduljon, az utastérben pedig volt egy szén-dioxid-elnyelő berendezés, amely megakadályozta a mérgező gázak felhalmozódását, valamint egy oxigéngenerátor is. Ha a kapszula hőmérséklete meghaladta a 15 Celsius fokot, automatikusan működésbe lépett egy ventilátor, hogy hűvösen tartsa a kutyát.

A Lajkán elhelyezett orvosi szenzorok a tudós szerint azt mutatták, hogy már az indítás során a pulzusa háromszorosa volt a nyugalmi szintjének, később pedig ugyan a súlytalanság kezdetén ugyan csökkenni kezdett, a mért adatok szerint az elszenvedett stressz egészen elképesztő rakciókat váltott ki az állatból. 

Dr. Malasenkov azt mondta, hogy a Szputnyik-2 telemetriája már a fellövés után nem sokkal azt mutatta, hogy a hőmérséklet és a páratartalom az egekbe szökött. Három-öt órával a fellövés után pedig Lajkától nem érkezett életjel. Így teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy a kutya meghalt a kabin túlmelegedése és az őt ért stressz miatt.

A Szputnyik-2 műhold végül egyébként összesen 162 napig, 1958. április 14-ig keringett a Föld körül Lajka "koporsójával", mielőtt visszazuhant volna a bolygóra, és elégett az atmoszférában.

(BBC, Rubicon,)