Megfejtették az Antarktisz legnagyobb titkait, sohasem látott csodák rejtőznek a jégkontinens mélyén, nincs még egy ilyen hely a világon

Kevesen gondolnak rá így, pedig technikailag az Antarktisz a föld legnagyobb sivataga - a sivatag geológia definícója ugyanis nem a hőmérsékletből vezetődik le, hanem a csapadék hiányából, márpedig az Antarktisz szélsőségesen száraz éghajlatú. A kontinens felfedezése meglehetősen későn, mindössze a 18. század végén kezdődött el. 

A legendás James Cook kapitány volt az első, aki hajójáról jéghegyeket látott, 1773-ban lépte át a Déli-sarkkört. A Déli-sark elérésére még majdnem 150 évet kellet várni - a legendás norvég felfedező, Roald Amundsen érte el azt 1911 december 14-én.

A kontinens a kutatóállomások ott tartózkodó tagjait leszámítva azóta is lakatlan, és az óriási kiterjedésű földterületen számtalan rejtélyes felfedezés történt. Ebben a cikkünkben összeszedtünk párat a legérdekesebbek közül.

Az Antarktisz vastag jégrétegei alatt nehéz elképzelni bármit is, a tudósok mégis számos földalatti tavat fedeztek fel. A képződményeket előszőr a '70-es években, radarok segítségével fedezték fel, becslések szerint mintegy 400 tó található a 3 kilométeres jégréteg alatt. A tudósok úgy vélik, hogy a tavak az Antarktisznak a Gondwanaról, az ősi szuperkontinensről való leválása után keletkeztek. A tavak a jégtakaró súlyából eredő nyomás miatt nem fagynak be.

Az 1990-es években orosz tudósok által felfedezett Vosztok-tó az Antarktisz legnagyobb szubglaciális tava. Térfogatát tekintve a világ harmadik legnagyobb tava is, amely 3,5 kilométerrel a jég alatt fekszik.A tudósok azóta mély lyukakat fúrtak a jégbe, hogy mintát vegyenek a tó vizéből, és az egyik mintából kiderült, hogy a víz hőmérséklete -3ºC körül van, annak ellenére, hogy több mint 20 millió éve jég borítja.

A Mély Tó (angolul Deep Lake) egy belvízi tó a Kelet-Antarktiszon, amely évek óta lenyűgözi a tudósokat. A tó 55 méterrel a tengerszint alatt fekszik, és a víz sótartalma a mélyebbre kerülve egyre nő. A sókoncentráció mértéke a Holt-tengerhez hasonlítható, és tízszer sósabb, mint az óceán. Ez azt jelenti, hogy a víz nem fagy be, annak ellenére, hogy a legmélyebb pontján a hőmérséklet eléri a -20 ºC-ot.

A tó gyakorlatilag élhető, a világ egyik legkevésbé termékeny, mégis legjellegzetesebb ökoszisztémájával. A tudósok négy mikrobafajt találtak, amelyek a vízben élnek, bár a legtöbb más állat számára veszélyes. Néhány pingvint is láttak már a vízben úszkálni, de könnyen elpusztulhatnak, mivel a tó sokkal hidegebb, mint az óceán.

A McMurdo Völgyben a Taylor-gleccserből a Bonney-tóba ömlik egy élénk bíborvörös, ötemeletes vízesés. Úgy néz ki, mintha a jégen lévő sebből ömlene a vér, de a tudósok nemrég felfedezték e rejtélyes jelenség okát.

A véres vízesést tápláló víz egykor sós tó volt, amely a tó tetején kialakult gleccserek miatt mára el van vágva a légkörtől. A víz 400 méter mélyen a föld alatt őrződik meg, és az idők során még sósabbá vált - ma már háromszor sósabb, mint a tengervíz, és nem tud megfagyni.

A sós víz ráadásul rendkívül gazdag vasban, és teljesen mentes az oxigéntől és a napfénytől. Ahogy a vasban gazdag víz átszivárog a gleccseren lévő hasadékon keresztül, és érintkezik a levegővel, a vas oxidálódik és rozsdásodik, sötétvörösre színezve a vizet. Ez a hátborzongató látvány csak helikopterrel vagy a Ross-tengert látogató körutazó hajókkal érhető el.

Bár az Antarktiszi turizmus még mindig gyerekcipőben jár, egyes utazási irodák foglalkoznak utak szervezésével. Az infrasturktúra hiánya és az extrém időjárási körülmények miatt mélyebben a zsebünkbe kell nyúlunk, mintha valami divatos európai városba szerveznénk kiruccanás, azonban az biztos, hogy a mi nyárvégi nyaralási beszámolónk lesz a legextrémebb, ha egy Déli-sarki túra mellett döntünk.