Végig hazugságban éltünk: itt a valóság a gabonakörökről, erre a harmadik típusú igazságra lehet, hogy még te sem állsz készen

Az 1990-es évek végén és a 2000-es évek elején volt egy időszak, amikor nem telhetett el úgy egy hét, hogy ne találkoztunk volna a termésbe nyomott furcsa mintákkal. Az X-aktáktól és M. Night Shyamalan Signs című filmjétől kezdve az Észak-Amerika, az Egyesült Királyság, Oroszország, Japán és India vidéki területeiről származó riasztó médiajelentésekig a gabonakörök titokzatos és több tízmillió embert foglalkoztató jelenségnek számítottak, amelyről egyesek azt hitték, hogy földönkívüli tevékenységek eredményei. De most, 2023-ban már ritkán hallunk róluk. Mi történt tehát? 

Néhány dolgot nehezebb megmagyarázni, illetve néhány dologra több egymással versengő magyarázat is van, amelyek nem teljesen illenek egymáshoz, ezért a nyomozás folytatódik, itt azonban a nagy rejtély végére egybehangzó megoldás született: A gabonakörök egyfajta tájművészeti alkotások, amelyeket evilági lényeg, egészen pontosan emberek hoztak létre. 

Ez a szemlélet nem népszerű az elkötelezett UFO hívők körében, akik a gabonaköröket még mindig a földönkívüliek látogatásának bizonyítékaként tartják számon, pedig eddig semmilyen tudományos bizonyíték nem támasztotta alá ezeket a szélsőséges állításokat. Vizsgáljuk meg a történetet úgy, ahogyan az valóban történt.

Az biztos, hogy a gabonakörök története nem korlátozódik a 20. század utolsó éveire. 1678-ban az angliai Hertfordshire egyes földjein gabonafélékben hasonló jelek jelentek meg, amelyeket az ördögnek tulajdonítottak. Bár egyesek ezt tekintik a gabonakörök első feljegyzett példájának, rámutattak arra, hogy a hertfordshire-i gabonák szárai nem meghajlítva, hanem alakra vágva voltak - ami a modern gabonakörök fontos jellemzője. 

1880-ban a Nature szerkesztője közölte John Rand Capron levelét, amelyben több "kör alakú foltot" írt le, amelyek egy mezőn jelentek meg, és amelyeket szerinte ciklonális szelek okoztak.

A 20. század második felére a gabonakörök egyre gyakrabban bukkantak fel, és egyre nagyobb figyelmet kaptak. 1963-ban Sir Patrick Moore angol csillagász egy krátert írt le, amelyet az angliai Wiltshire-ben látott egy mezőn, és amelyet valószínűleg meteorbecsapódás okozhatott. Érdekes módon a környező mezők némelyikén spirális alakzatokat mutattak a növények, amit Moore azzal magyarázott, hogy valószínűleg a "zuhanó test által keltett heves légáramlatok" okozták. Ezt - állítása szerint - azzal lehetett igazolni, hogy a búzában lévő összes minta a kráterhez vezetett.

De miközben Moore egy természetesebb magyarázatot kínált, más jelentések már szokatlanabb forrásokkal kezdték összekeverni ezeket a jeleket. Ugyanebben az évtizedben hasonló körök jelentek meg az ausztrál híradásokban, és azokat UFO-leszállások bizonyítékaként írták le. Ugyanebben az időben a Wiltshire állambeli Warminster mezői a "sky watchers" ufófigyelők egyik forró pontjává váltak, akik gabonakörökről és "csészealjfészkekről" szóló elképzeléseket terjesztettek. Természetesen egyik körről sem készült dokumentált bizonyíték.

A gabonakörök iránti érdeklődés ekkor már egyre nőtt, de a jelenség és minden idegen dolog iránti lelkesedés az 1970-es évek végén érte el csúcspontját, amikor Jesse Marcel, a légierő nyugalmazott tisztje interjút adott az állítólagos 1947-es roswelli incidensről. Marcel szerint az új-mexikói sivatagban valami földönkívüli rejtőzött.

1976-ban, a földönkívüliekkel kapcsolatos izgalmakat meglovagolva, két angol férfi egy este egy korsó sört ivott, és kitaláltak egy tervet. Doug Bower és Dave Chorley elkezdett kötéllel rögzített fadeszkákat használni, hogy a Hampshire és Wiltshire határán fekvő Conholt közelében lévő mezőkön köröket nyomjanak a termésbe. Ehhez a köteleket felfelé tartották, miközben ráléptek a deszkákra, és elég nyomást gyakoroltak ahhoz, hogy meghajlítsák a szárakat, de ne feltétlenül törjék el őket.

Bower és Chorley később azt állította, hogy az évek során több mint 200 mintát készítettek. 1991-ben a csirkefogók bevallották csínytevéseiket a "Férfiak, akik átverték a világot" című történetben, amelyet a Today című brit lap közölt. Az újság még az állításaikat is ellenőrizte, megvizsgálva a munkájukról készült fotókat.
A közösségi média előtti időkben a csínytevésük ragályos lett, és hamarosan mások is megismételték világszerte. Az UFO-rajongók állításai ellenére, miszerint ezeket a mintákat nem készíthette ember (ezek az állítások még ma is makacsul tartják magukat bizonyos közegben), kiderült, hogy csak egy kis fára és egy kötélre van szükséged ahhoz, hogy jó munkát végezz. Fokozatosan a jelenség iránti érdeklődés alábbhagyott, és megszűnt a földönkívüliekre utaló hiteles bizonyítéknak lenni.

Manapság a gabonakörök gyakran elképesztő mintákkal jönnek létre, amely (ahogy cikkünk elején írtuk) a tájművészet egy formája. Bár ma már pontosan tudjuk, hogyan jönnek létre, sok hívő továbbra sem vesz tudomást a bizonyítékokról.