Örökre megszűnhet az internet? A szakértők nagyon aggódnak

Jussi Parikka finn teoretikus és egyetemi professzor még 2015-ben jelentette meg Geology of Media: An Archaeology of the Earth című könyvét, melyben a média és a technológia kapcsolatát vizsgálja. Jussi nem kevesebbre hívja fel a figyelmet, a virtuális jövő puszta fantazmagória, mivel a digitális eszközökhöz végtelen mennyiségű ásványkincsre lenne szükség, ami nyilvánvalóan nem áll rendelkezésre.

Előbb vagy utóbb, de elfogynak azok a nemesfémek, amik a telefonjaink, számítógépeink, vagy az interbethez szükséges hardvertelepek üzemeltetéséhez szükségesek. A digitális tér tehát nagyon is kötve van az analóg valósághoz, nélküle nem létezhet. 

A klímaszorongás egyik gyakori megnyilvánulási formája, mikor azt mondjuk felhagyunk a papíralapú adatrögzítéssel, annyival kevesebb fát kell kivágni. Nos, ez nem a legerősebb érv a papír felszámolása mellett, a kényelem és a praktikum sokkal valószínűbb, mivel ilyenkor nem gondolunk bele, hogy milyen környezetszennyezéssel is jár valójában az, hogy a digitális térbe szervezzük ki az életünk bizonyos részeit.

Vicces, mert már a Szilícium-völgy is egy kémiai elemről kapta a nevét, a legnagyobb tech-óriások nagyon is tisztában vannak vele, hogy a digitális életmód ásványkincseken alapul.

Ez azonban az átlag felhasználóban sosem tudatosul igazán. Jussi alaptézise szerint súlyosan megtévesztő az az "elektronikus kapitalizmus", ami mára a mindennapjaink részévé vált, és hosszútávon nem is fenntartható. A virtuális tér ugyanis nem csak adatból áll, hanem természeti erőforrások függvénye, hogy működni tudjon.

Kobalt, szén, olaj, réz, és alumínium.

Ezekre mind szükség van ahhoz, hogy az eszközeink működni tudjanak, a képernyők, az akkumulátorok és a többi alkatrész előállítása bizony azzal jár, hogy az ásványkincseket ki kell bányászni. Nyilván nem a szomszédban bányásszák, hanem Kongóban és Afganisztánban. Azonban nem csak a bányászat rombolja súlyos mértékben a környezetet, hanem a digitális eszközökből keletkező brutális mennyiségű mérgező hulladék is, nem beszélve arról, hogy az elektromágnesességen alapuló eszközök káros hatással vannak a fizikai és lelki állapotunkra is.

Ez utóbbi talán már sokkal kézzelfoghatóbb, hiszen nap mint nap tapasztaljuk, ahogy a modern kor vívmányai nem hogy összehoznak, hanem sok esetben inkább izolálnak minket egymástól. A közösségi média kifejezés nyilvánvalóan az egyik legnagyobb hazugság, amit kitaláltunk saját magunk becsapására.

A zöld forradalomnak tehát bár közvetlenül alig-alig látjuk a kárát, nagyon is van neki, és csak nagyon kevesen beszélnek róla. Éppen ezért lég valószínűtlen az is, hogy a zöld fordulat ment majd meg minket a klímatasztrófától, hiszen a digitalizáció csak tetézi a bajokat.