Első magyar hangfelvétel: Kossuth Lajos mennydörgő hangjától téged is kiráz a hideg
Olvass tovább...
Ezek a felvételek tényleg maguk, a csupasz történelem.
Az emberiséget mindig is izgatták a legek és az elsők, legyen szó bármiről is. A különböző médiumként használható eszközök esetén pedig még nagyobb az izgalom, hiszen az nagyon régen egyáltalán nem volt evidens, hogy bizony képet és hangot is fel tudtak venni. A kezdetek kezdetén sokkolta is az embereket, hogy meg tudják örökíteni a pillanatot, egy-egy fotó létrehozása pedig akár fél napos exponálást is követelt, de a végeredmény mindenképp megérte.
Legeket pedig nemzeti alapon is számon tartunk, valószínűleg Magyarországon nagyon kevesen tudják, hogy az első hangfelvétel, amelyen egy magyar ember magyarul ebszél, még a 19. század végefelé készült, és Kossuth Lajos, a magyar történelem egyik legkiemelkedőbb személyiségének hangját hallhatjuk, egy igazán mennydörgő erejű beszéd kíséretében, Kossuth hangját IDE kattintva is meghallgathatjátok.
Olvass tovább...
Az első fotók pedig még ennél is korábban készültek, az 1830-as években, és az első ilyen eljárás, amivel valósághű képeket lehetett készíteni, az a dagerrotípia volt. Ezt a kifejezést ismeri mindenki szinte hazánkban, hiszen a leghíresebb dagerrotípia általában a magyar történelemkönyvekben is szerepel, és irodalomórákon is gyakran előjön, ez pedig a híres magyar költőről, az 1848-as szabadságharc ikonikus alakjáról, Petőfi Sándorról készült. A francia Louis Daguerre amúgy 1837-ben állt a világ elé ezzel az eljárással, egy kamerába rejtett jódozott és ezüstözött rézlapra készült a kép, és ezt hívták elő később higyangőzzel. A leírások szerint Petőfit sokkolta a róla készült fotó, amelyben saját magát látta vissza szinte élőben, hiszen nem ehhez volt szokva, hanem a festményekhez. A képet amúgy Egressy Gábor készítette róla dagerrotípiás eljárással, fél óra expozíció után.
Ám az első képeket még maga Daguerre készítette 1837-ben, ezek voltak tehát az első fényképek, amelyek túlléptek a 19. század megszokott ábrázolásán, a romantikus és idealizáló festményeken, és úgy mutatták a valóságot, ahogy az valójában kinéz. Ez pedig számtalan esetben nagyon sokkoló volt.