India csúnyán bemutatott az oroszoknak, a hatalmas ország diadalmenete az egész világot megdöbbentette

India megtette. A Chandrayaan-3 küldetés leszállóegysége és rovere elérte a Hold felszínét, és a várakozásoknak megfelelően augusztus 23-án, szerdán 12:34-kor (UTC) landolt. Ezzel India a negyedik nemzet lett, amely sikeresen landolt a Holdon a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Kína után.

A Chandrayaan-3 a déli szélesség közel 70. fokán landolt, ez az első olyan küldetés, amely a hold déli pólusán landolt. Az űrügynökségek érdeklődése a régió iránt az állandóan árnyékban lévő kráterek miatt lángolt fel, ahol a Föld körüli pályáról jeget észleltek a kréterekben, ami értelemszerűen víz jelenlétére utalhat. A Hold kis dőlésszöge miatt a pólusokon olyan "csapdák" vannak, ahová a fény soha nem jut el, és ezek 60 százaléka a déli póluson a 80. szélességi fokon túl található. Ez az egyik oka annak, hogy az az Artemis 3 küldetés fő célja, hogy néhány év múlva embereket szállítson oda, de előbb India kap lehetőséget a felfedezésre.

A Holdra szállás továbbra is fenomenális teljesítmény. Csak azért, mert sok sikeres küldetés volt, ez nem jelenti azt, hogy ez az egész nem egy szerencsejáték. Az orosz Luna 25 leszállása pontosan ezt bizonyította. Korábban Izrael, az Egyesült Arab Emírségek-Japán partnersége, sőt, még az indiai Chandrayaan-2 leszállóegység sem érte el biztonságosan a felszínt. Bár a Chandrayaan-2  nagyobbik része továbbra is fontos tudományos megfigyeléseket végez a Hold körül, többek között ez készítette a Hold felszínéről az eddigi legnagyobb felbontású képeket.

A leszállás volt az egyik legnagyobb akadály, de nem ez az egyetlenelőttük álló akadály, amit le kellett küzeni. Ilyen nagy szélességen elsőnek lenni kockázatos dolog. Az amúgy sem túl barátságos holdi körülmények között ez még az átlagosnál is durvább környezet. A terep nagyon zord, a napfény mennyisége csökken, és a hőmérséklet nagyon alacsony lehet. A misszió csapata azonban izgatottan várja, hogy szembenézzen ezekkel a kihívásokkal.

Egy küldetéssel demonstrálni fogják a rover képességeit, majd a leszállóegység és a rover kísérleteket végez a holdi talajon. A cél az, hogy legalább 14 földi napot (egy teljes holdi napot), a keringő része pedig legalább hat hónapot dolgozzon. Ha minden jól megy, ezeket a számokat könnyen túl is szárnyalhatják.

A kísérletek között megmérik a holdfelszín összetételét, megállapítják, mennyi jég van a holdi talajban, és megpróbálják jobban megérteni, hogyan alakul ki a Hold vékony légköre.