Ellopták és feldarabolták a Szent Jobbot, István gyűrűjét azóta sem találják

Az államalapítás ünnepén hoztunk néhány érdekességet a Szent Jobbról, ami nemcsak a magyarországi katolikus egyház legfontosabb vallási ereklyéje, de a Szent Korona mellett a másik relikviánk, amiről azt hitték, hogy varázserővel bír. Ugyan a legenda úgy tartja, hogy ez tényleg István király mumifikálódott jobb keze, ezt három tudós bizottság sem tudta egyértelműen megerősíteni a rajta végzett vizsgálatok után.

Miért csak a Szent Király Szent Jobbja maradt fent?

Hartvik győri püspök egy 1116-ból származó legendagyűjteményben leírta, hogy miután István Nagyboldogasszony ünnepén elhunyt 1038-ban, a székesfehérvári bazilikában temették el. Az utána követő évtizedekben komoly belviszályok voltak, és Szent László attól félt, hogy a pogány lázadók megszentségtelenítik a néhai király sírját. Mikor 1083. augusztus 20-án szentté avatták, László parancsára kiemelték a bebalzsamozott testet a márványszarkofágból, és a bazilika alatti sírkamrában rejtették el. Úgy hiszik, ekkor választhatták le a testéről a jobb karját - merthogy eredetileg nem csak a kézfejét vágták le -, és a bazilika kincstárába vitték, mert azt hitték, hogy varázsereje van.

Hátborzongató: Szent István maga határozta meg a halála napját, erre utalnak a krónikák

Olvass tovább...

Olvass tovább...

Hova lett a kar többi része?

1222-ben az Aranybulla törvénybe iktatta a Szent Jobb tiszteletét - ekkor még a Jobb az egész kart jelentette (ennek rajza a szentjobbi apátság pecsétjén látható). Szakértők szerint a felső karrészt valamikor 1370 környékén választhatták le, és Nagy Lajos királyunk ajándékozta oda Lengyelországnak a lengyel-magyar perszonálunió megalakulásakor. Kissé morbid dolognak tűnhet, de akkoriban szokás volt, hogy a királyok szent ereklyéket ajándékoztak egymásnak.

Később a kar alsó része is ajándék lett, mikor Luxemburgi Zsigmond 1421-ben férjhez adta Erzsébet lányát Habsburg Alberthez. Ezt a testrészt ma a bécsi Hofburg császári kincstárban őrzik, és sokáig tényleg azt hitték róla, hogy Istán karjának alsó része, csak később derült ki róla, hogy valójában a jobb alsó lábszárcsontja. No persze egyelőre arra sincs bizonyíték, hogy amit Bécsben őriznek, valóban Szent István testrésze, az antropológusok mind ez idáig nem vizsgálták meg, hogy az első Árpád-házi királynak tulajdonított csontereklyék összetartoznak-e, vagy hogy egyáltalán ugyanattól az embertől származnak-e.

Visszakanyarodva a Szent Jobbhoz: több legenda is szól róla, hogy az ereklye korabeli azonosító jele az a gyűrű volt, amit István viselt - ennek azonban semmi nyoma nincsen az ujjain. Győrffy György, aki az egyik legtekintélyesebb Szent István-kutató, azon a véleményen van, hogy ha valóban volt annak idején ékszer István kezén, akkor azt még Szent László idejében levehették, amikor a testet átvitték a bazilikába.

Szent István sírjából nemcsak a Szent Jobbot emelték ki – ezt a döbbenetes tényt csak kevesen tudják

Olvass tovább...

Olvass tovább...

Miért van ökölbe szorulva a Szent Jobb?

Jó kérdés, hogy mitől szorultak ökölbe István ujjai, hiszen a korabeli kódexek és a király temetését ábrázoló metszetek alapján a néhai uralkodó a teste mellé kinyújtott karral és nyitott tenyérrel helyezték végső nyugalomra. Ennek a rejtélynek járt utána Szántó Konrád történész, aki végül azzal magyarázta az alsó kar meghajlását és a kézfej ökölbe szorulását, hogy "a bazilika közepén elhelyezett szarkofág belső hőmérséklete az egyik forró és száraz nyáron annyira megváltozott, hogy a meleg levegővel leginkább érintkező jobb karból igen gyorsan eltávozott minden nedvesség. A hirtelen kiszáradás a kar összehúzódását eredményezte. Az alsó kar könyöktől fogva meghajlott, a tenyér pedig ökölbe szorult”.

Egy másik történész szerint viszont egészen más, úgymond életszerűbb oka van a dolognak: László Gyula véleménye az, hogy a király összeszorította az ujjait a haláltusája közben, és így is temették el.

Akárcsak a Szent Koronának, a Szent Jobbnak is kalandos története van, számos rejtély és legenda fűződik hozzá. A Szent Jobbot ugyancsak sok helyen őrizték, többször külföldre vitték vagy ellopták: először 1083-ban rabolta el egy Merkur nevű kincstári őr, és a bihari birtokára vitte. Nem lehetett nála sokáig, mert Szent László 1084. május 30-án visszaszerezte tőle, majd Nagyvárad közelében alapított egy apátságot, hogy ott helyezhesse biztonságba az ereklyét. Ennek az apátságnak az emlékét még ma is őrzi a Szentjobb nevű település, Romániában.

^{(forrás: vasarnap.com)}