Szent István sírjából nemcsak a Szent Jobbot emelték ki – ezt a döbbenetes tényt csak kevesen tudják

Szent István természetes úton mumifikálódott jobb keze, vagyis a Szent Jobb az egyik legfontosabb nemzeti és katolikus ereklyénk. A testrészt az uralkodó halálakor választották le, majd sokáig egy Mercurius (Merkur) nevű szerzetes őrizte a családja bihari birtokán, és csak Szent László királynak adta át a szentté avatási eljárás idején.

Kevesen tudják, hogy nem a Szent Jobb az Istvántól fennmaradt egyetlen ereklyék, a hajdani uralkodó koponyacsontjai azonban kevesebb figyelmet kapnak. Ebből rögtön három is van, a legérdekesebb darab még a török hódoltság idején került Boszniába, majd ott keresztény kereskedők vásárolták meg, és a raguzai (ez ma Dubrovnik) dominikánus kolostorba vitték, ahol máig is őrzik.

Egy évtizede felmerült a lehetőség, hogy ez az ereklye végleg visszakerülhetne Magyarországra. A Domonkos-rendiek állítólag a helyi kolostor felújítását kérték cserébe, ám az „üzlet” egyelőre nem valósult meg.

Újabb királyunk maradványait azonosították, de van bennük egy megdöbbentő furcsaság

Olvass tovább...

Olvass tovább...

Szent István két másik koponyadarabkája azonban már így is nálunk van, az egyiket Székesfehérváron őrzik. A királyt eredetileg is itt helyezték örök nyugalomra, a történelem viharai azonban többfelé sodorták a maradványait. A teljes fehérvári fejereklyét a tatárjárás idején menekítették Raguzába, ám onnan már a 15. században visszahozták.

A török uralom idején ismét a raguzai domonkos kolostorban vigyáztak rá, ahonnan 1769-ben Mária Terézia szerezte vissza. De csak a nagyobbik, fejtető részt, a díszes ereklyetartóval együtt, míg a kisebbik darab az, amit ma is Dubrovnikban tekinthetünk meg.

Előkerülhetett a legendás Szent Grál, de nem úgy néz ki, mint az Indiana Jones-filmben

Olvass tovább...

Olvass tovább...

Végezetül szólni kell a harmadik koponyadarabról is, amelyet Pannonhalmán őriznek, és a bazilikában augusztus 20-án minden liturgián tiszteletre ki van helyezve. Ez a raguzai fejereklye egy leválasztott darabja, és kettős kereszt alakú ereklyetartóban, hegyikristály lencsék között nyugszik.

A Rubicon ismertetése szerint a Szent Istvánhoz köthető ereklyék közül eddig a Szent Jobbon, illetve a székesfehérvári koponyaereklyén végeztek természettudományos vizsgálatokat. A fejcsont-darabkára vonatkozóan ezt a megállapítást tették:

„A csont külső felszínén a varratok közepes mértékű elcsontosodásából hozzávetőlegesen 43–47 éves; a belső felszínen a varratok teljes mértékű, rég lezajlott záródásából hozzávetőlegesen 58–72 éves elhalálozási életkor becsülhető. Az elhalálozási életkor tehát 43–72 év közé, vagy a külső és belső varratszakaszokból kapott életkorok becslési határértékeit felezve 51–60 évre tehető. A koponyadarab annyira kicsi, hogy a nem meghatározásához nem nyújt kellő támpontot.”