Tragédia: mindenki meghalt az űrhajó legénységéből, teljesen elbukott a küldetés

A Szojuz–11 űrhajó küldetése pont 1971-ben fejeződött be június végén, amikor az űrhajó visszatért a Földre a világ első űrállomásáról, a Szaljut–1-ről. A küldetés sikeresnek tűnt, hiszen a háromfős szovjet legénység – Georgij Dobrovoljszkij, Vlagyiszlav Volkov és Viktor Pacajev – 23 napot töltött az űrállomáson, és megdöntötte az addigi űrben töltött idő rekordját.

Azonban a visszatérés során mindenki sokkolódott, amikor kinyitották a kabin ajtaját, mivel az össze űrhajós meghalt. Sajnos a Szojuz-11 legénysége egy műszaki hiba miatt megfulladt.

A Szaljut–1 projektet a szovjet űrprogram indította el 1969-ben, miután elvesztette a Holdra szállás versenyét az amerikai Apollo-programmal szemben. A szovjetek úgy döntöttek, hogy más területeken próbálnak megelőzni az amerikaiakat, például a hosszú távú űrtartózkodásban. Ehhez egy új típusú űrhajót, a Szojuzt, és egy új típusú űrállomást, a Szaljutot fejlesztették ki.

A Szojuz–11 csapata különböző kísérleteket végzett az állomáson, például vizsgálták az emberi test reakcióit a mikrogravitációra, tanulmányozták a Földet és a Napot, valamint tesztelték az állomás rendszereit és berendezéseit.

A küldetés alatt több problémával is szembe kellett nézniük. Például az állomás légkondicionáló rendszere nem működött megfelelően, ezért túl meleg volt bent. Emellett többször is megszakadt a rádiókapcsolat a Földdel.

A küldetés végén a Szojuz–11 legénysége elbúcsúzott az állomástól, és visszaült a leszállókabinba. A visszatérés előtt még egy utolsó televíziós közvetítést tartottak, amelyben mosolyogva beszámoltak az élményeikről, és megköszönték a földi irányításnak a segítséget. Aztán bezárták a kabin ajtaját, és elváltak az állomástól.

A visszatérés során azonban valami borzasztóan félrement. A leszállókabin és a szervizmodul közötti csatlakozásnál egy szelep hibásan nyílt ki, amikor még 168 km magasságban voltak. Ez azt jelentette, hogy a kabin légköre kezdett leereszteni az űrbe. Az űrhajósok nem tudták ezt észrevenni, mert nem voltak nyomásmérők a kabinban. Csak akkor vették észre a problémát, amikor már túl késő volt. A légnyomás gyorsan csökkent, és az űrhajósok elvesztették az eszméletüket, majd megfulladtak.

A földi irányítás sem tudott semmit tenni, mert nem volt rádiókapcsolat a kabinnak. Csak akkor derült ki a tragédia, amikor a mentőcsapatok kinyitotta a kabin ajtaját Kazahsztánban, majd ott volt a három űrhajós holtteste. Megpróbálták őket újraéleszteni, de már nem tudták.

A szovjet vezetés gyásznapot rendelt el, és nagyszabású temetést szervezett az űrhajósoknak. A vizsgálat megállapította, hogy egy tervezési hiba volt a felelős, amelyet nem láttak a teszteken. A szelepnek csak akkor kellett volna kinyílnia, amikor a kabin már alacsony magasságban van.

Később ezután vezették be az űrruhák viselését a visszatérések során.