Észvesztő méretű alagutat fúrnak a város alatt, autók is elférnének benne, de valami egészen mást terveznek vele

A világ legnagyobb városai csodálatosan lenyűgöző és komoly problémáktól is sújtott helyek egyben. Emberek millió élnek ezekben a folyamatosan nyüzsgő metropoliszokban, ahol mindig történik valami, folyamatos a fejlődés és mindig akadnak megoldandó kihívások is persze. Az egyik legnagyobb gond nem újkeletű, már az ősi rómaiaknak is meg kellett küzdeniük vele, nem másról van szó, mint a szennyvíz kérdéséről. Londonban a probléma kezdett kritikus méreteket ölteni, ezért kénytelenek voltak drasztikus lépésre elszánni magukat.

A britek büszkeségét jelentő világváros alatt húzódik egy hatalmas, új, 25 kilométer hosszú betonozott alagút, amelynek célja, hogy a város szennyvizét és csapadékvizét szállítsa. Ez a lenyűgöző szuperalagút olyan méretekkel bír, hogy első ránézésre sokan az gondolhatnák, a metróhálózat, esetleg autók számára készült, pedig nem erről van szó. Az egyetlen célja a szennyvíz és a csapadékvíz elszállítása és ezáltal a Temze tehermentesítése, illetve tisztábbá tétele.

London fő problémája a következő: szennyvízrendszere, mint sok más városé, kombinált rendszer, amely a csapadékvizet és a szennyvizet egyaránt kezeli. A rendszer az 1860-as években épült, és tervezője, Joseph Bazalgette négymillió ember számára tervezte. Ma azonban a város lakossága már közel kilencmillió fő.

Ezek a kombinált rendszerek jól működnek, egészen addig, amíg nem esik túlzottan sok eső. Amikor nagyobb csapadékhullám zúdul a városra, a csövek telítődnek, azonban a csapadékvizet és a szennyvizet ekkor is el kell vezetni valahová. Ebben az esetben a Temzébe zúdul a szennyes áradat az úgynevezett kombinált szennyvíz-túlfolyókon keresztül.

Az évente a Temzébe kerülő csapadék- és szennyvíz mennyisége becslések szerint 44 millió tonna. Ez a szennyezés hatalmas problémákat okoz az élővilágnak. A Temze 21 elnevezésű környezetvédelmi csoport vezetője, Deborah Leach szerint a helyzet lassan tarthatatlanná válik és éppen olyan bűzlő és mocskos folyópartokat látni a Temze egyes szakaszain, mint utoljára a viktoriánus korban.  

A megoldást egy hatalmas alagút és a hozzá tartozó kiegészítő infrastruktúra rendszer jelenti. A londoni projekt központi eleme a hatalmas fő alagút, amely mintegy 25 kilométer hosszú és enyhén lejt keletről nyugatra, ami azt jelenti, hogy a tartalma is ennek megfelelő irányba fog folyni. Valóságos mérnöki csodáról beszélhetünk, amelynek az átmérője több mint 7 méter, a legmélyebb pontján pedig 66 méterrel a felszín alatt helyezkedik el. Az alagút építése 2025-ben fejeződik be és a tervek szerint a Temzébe évente bekerülő 44 millió tonna csapadék- és szennyvíz mennyiségét 95 százalékkal csökkenti. A projekt teljes költsége körülbelül 5,6 milliárd dollár.

Ez a projekt is jó példa arra, hogy a modern mérnöki megoldások hogyan segíthetnek a környezeti problémák megoldásában, és hogyan tehetik a városokat fenntarthatóbbá. A hatalmas alagút nem csak a város szennyvízkezelési problémáit oldja meg, hanem hozzájárul a Temze vízminőségének javításához is.