Különös rengések fedték fel a Föld szívének titkát, meglepő dolgot rejt bolygónk magja, ami átírja eddigi tudásunkat

A Föld csodálatos és titkokkal teli hely. Hiába lakjuk már hosszú évezredek óta, még mindig nem vagyunk képesek teljes mértékben megérteni a működését, sőt, sok esetben a megszerzett tudásunk csak tovább bonyolítja a helyzetet. Egy válasz több új kérdést is felvet, nekünk pedig igyekeznünk kell, hiszen bolygónk ráér ugyan, de a mi civilizációnk nagyon is sérülékeny. Sok múlik azon, hogy időben felismerjük a problémákat és megpróbáljunk megoldást találni rájuk. Bolygónk belső magjának vizsgálata régóta kiemelt fontosságú kérdés több tudományterület számára is, most pedig egy új felfedezés révén nagyot léphetünk előre a megértés útján.

Az öves felépítésű bolygókat a hagymához hasonlóan kell elképzelni. Ahogy haladunk befelé, mindig új és új réteget találunk, mígnem elérünk a középső részhez. Tudományosabban megfogalmazva: A földkéreg Földünk legkülső kőzetburka, ez után következik a földköpeny, majd a földmag, amelyet külső és belső magra szoktak felosztani. Ez utóbbi a Föld legbelsőbb, mintegy 1200 km sugarú része és kiemelten fontos a földi élet szempontjából, hiszen a mag generálja a bolygó mágneses terét, amely megvédi planétánkat a nap által kibocsátott töltött részecskéktől, illetve pajzsként óvja az embereket a káros sugárzástól.

Korábban a belső magot egyszerűen egy szilárd nikkel-vasgolyóként képzelték el, azonban a legfrissebb kutatások erre rácáfoltak. A felfedezés az elmúlt évtizedben bekövetkezett 6-os vagy annál nagyobb földrengések adatainak vizsgálata révén született meg. Mintegy 200 rengést elemeztek ki, ezek közül 16 volt olyan, amely korábban nem ismert típusú szeizmikus hullámokat keltett, amelyek nem csupán áthaladtak a belső magon, hanem több visszaverődést is produkáltak a belsejében. Az új eredmények alapján azt gondolják, hogy a belső magot is tovább lehet bontani elméletben egy külső héjra és azon belül a központi részre.

A bolygó mágneses terének létrejötte annak köszönhető, ahogy a folyékony külső mag vasban gazdag tartalmának egy része a „keringés” közben lehűl, kikristályosodik és lesüllyedve szilárd magot alkot. Ez a folyamat földtörténeti léptékkel nem túlzottan régen, körülbelül 565 millió évvel ezelőtt kezdődhetett el és mai tudásunk szerint időről időre mágneses pólusváltások következtek be. Nagy valószínűséggel idővel teljesen le fog állni ez a belső körforgás, de nem kell különösebben aggódnunk, erre csupán évmilliók, vagy évmilliárdok múlva kerülhet sor.

A különös szeizmikus hullámok révén arra is rájöttek, hogy valami furcsaság lapulhat a belső magban, ami megváltoztatja a rajta áthaladó hullámok sebességét is. Természetesen nehéz biztosan kijelenteni ezzel kapcsolatban, de arra gyanakszanak, hogy a mag korai időszakának egy megőrződött maradványáról lehet szó, ami felfogható bolygónk rejtett szíveként. A különös objektum 600 kilométer átmérőjű és feltehetően a vaskristályok megszokottól eltérő szerkezete miatt lassulnak le a rajta áthaladó rengéshullámok.

Nagyon érdekes és fontos felfedezés, hiszen bolygónk belső felépítésének és működésének jobb megismerése segítheti az emberiség jövőben túlélését.