Elképedtek a tudósok a víz alatti városoktól, amelyekben még mindig élnek

Maguk sem számítottak ilyen felfedezésre, átírta a tudásunkat, amit a mélyben találtak.
Régóta kutatjuk már a víz alatti világ titkait, de mégis szinte kevesebbet tudunk róla, mint a világűrről. A mélység élővilága, a víz alatti vulkánok és az ősi civilizációk elsüllyedt rejtélyes emlékei számos páratlan felfedezést eredményeztek már eddig is, most pedig újabb különlegességre bukkantak a kutatók. Octopolis és Octlantis „városai” ámulatba ejtő építészeti csodák, ráadásul ami igazán megdöbbentővé teszi őket, az az építők személye.

Óriási víz alatti robbanás nyomaira bukkantak, az igazi meglepetés akkor jött, amikor meglátták mi lapul a kráterben
Olvass tovább...
Ausztrália partjainak a közelében találtak rá ezekre a furcsa, kagylókból és fémhulladékból készült lakóhelyekre, amelyek szabályos település látszatát keltik, bár építői kicsivel több testrésszel gazdálkodhatnak, mint mi magunk. Polipok voltak a zseniális kőművesek, amik létrehozták ezeket a mi értékítéletünk szerint könnyen városnak tekinthető helyeket. Hivatalosan persze nem azok, de ez semmit sem volt le nagyszerűségükből.
A komor polip (Octopus tetricus) magányos természetű állat, amelyről ez idáig úgy tudtuk, hogy amikor csak teheti, kerüli a fajtársaival való közösködést és találkozást, most azonban rácáfoltak a velük kapcsolatos eddigi tévhitekre.
Ezek a csodálatos intelligenciával rendelkező élőlények a tengerfenéken található üregekben éldegélnek, melyet kagylók és ember által a vízbe juttatott hulladék, például fémdarabok segítségével erősítenek meg. Elég okosak ahhoz, hogy tudatosan is létrehozzanak hasonló, településhez hasonló közös élettereket, ezzel együtt maguknak való természetük miatt inkább arra gyanakszanak, hogy a hely kiváló adottságai motiválták őket.

Hatalmas víz alatti építmény mentheti meg a Földet? Új módszerrel akarják megoldani az emberiség problémáit
Olvass tovább...
Ebben a környezetben bőséges a rendelkezésre álló élelem mennyisége, azonban elég sok a rájuk nézve veszélyes ragadozó, a megfelelő búvóhelyet jelentő odúkból viszont nincsen túlkínálat. Ha sikerül kialakítaniuk maguknak néhány jó lakóhelyet, amelyet utána éveken keresztül használhatnak, akkor ez alatt az idő alatt rengeteg kagylóhéj halmozódik fel a közelükben a táplálkozásuknak köszönhetően. Ezeket felhasználva pedig sokkal tartósabb otthonokat tudnak varázsolni maguknak, mintha egyszerűen a lágy üledékbe ásnák új lakásukat.
A szétszórt kagylók a többi polipnak is kiváló építőanyagot biztosítanak, így máris érthető, hogy miért hozták létre ezeket a városokra emlékeztető lakóközösségeket. Abban még nem egységes a szakértők álláspontja, hogy minek köszönhetően választották ki pont a nagyobb kagylókat. Ezek jobban megfelelnek az építkezésekhez, de ugyanakkor több ételt is biztosítanak, egyszóval nem tudni mi motiválta őket a választásukban. Az sem elképzelhetetlen persze, hogy kellően okosak és mindkét tényezőt figyelembe veszik, amikor kagylót választanak.
A városok kritériuma természetesen sokkal komplexebb ennél. A lakóhelyek összessége, még akkor is, ha mindegyiket szándékosan építették, nem város, ám ez nem csökkenti ennek a hihetetlen felfedezésnek a fontosságát, amely kiváló betekintést enged ezeknek a különleges lényeknek az életébe.
