Elképedtek a tudósok a víz alatti városoktól, amelyekben még mindig élnek

Régóta kutatjuk már a víz alatti világ titkait, de mégis szinte kevesebbet tudunk róla, mint a világűrről. A mélység élővilága, a víz alatti vulkánok és az ősi civilizációk elsüllyedt rejtélyes emlékei számos páratlan felfedezést eredményeztek már eddig is, most pedig újabb különlegességre bukkantak a kutatók. Octopolis és Octlantis „városai” ámulatba ejtő építészeti csodák, ráadásul ami igazán megdöbbentővé teszi őket, az az építők személye.

Ausztrália partjainak a közelében találtak rá ezekre a furcsa, kagylókból és fémhulladékból készült lakóhelyekre, amelyek szabályos település látszatát keltik, bár építői kicsivel több testrésszel gazdálkodhatnak, mint mi magunk. Polipok voltak a zseniális kőművesek, amik létrehozták ezeket a mi értékítéletünk szerint könnyen városnak tekinthető helyeket. Hivatalosan persze nem azok, de ez semmit sem volt le nagyszerűségükből.  

A komor polip (Octopus tetricus) magányos természetű állat, amelyről ez idáig úgy tudtuk, hogy amikor csak teheti, kerüli a fajtársaival való közösködést és találkozást, most azonban rácáfoltak a velük kapcsolatos eddigi tévhitekre.

Ezek a csodálatos intelligenciával rendelkező élőlények a tengerfenéken található üregekben éldegélnek, melyet kagylók és ember által a vízbe juttatott hulladék, például fémdarabok segítségével erősítenek meg. Elég okosak ahhoz, hogy tudatosan is létrehozzanak hasonló, településhez hasonló közös élettereket, ezzel együtt maguknak való természetük miatt inkább arra gyanakszanak, hogy a hely kiváló adottságai motiválták őket.

Ebben a környezetben bőséges a rendelkezésre álló élelem mennyisége, azonban elég sok a rájuk nézve veszélyes ragadozó, a megfelelő búvóhelyet jelentő odúkból viszont nincsen túlkínálat. Ha sikerül kialakítaniuk maguknak néhány jó lakóhelyet, amelyet utána éveken keresztül használhatnak, akkor ez alatt az idő alatt rengeteg kagylóhéj halmozódik fel a közelükben a táplálkozásuknak köszönhetően. Ezeket felhasználva pedig sokkal tartósabb otthonokat tudnak varázsolni maguknak, mintha egyszerűen a lágy üledékbe ásnák új lakásukat.

 A szétszórt kagylók a többi polipnak is kiváló építőanyagot biztosítanak, így máris érthető, hogy miért hozták létre ezeket a városokra emlékeztető lakóközösségeket. Abban még nem egységes a szakértők álláspontja, hogy minek köszönhetően választották ki pont a nagyobb kagylókat. Ezek jobban megfelelnek az építkezésekhez, de ugyanakkor több ételt is biztosítanak, egyszóval nem tudni mi motiválta őket a választásukban. Az sem elképzelhetetlen persze, hogy kellően okosak és mindkét tényezőt figyelembe veszik, amikor kagylót választanak.

A városok kritériuma természetesen sokkal komplexebb ennél. A lakóhelyek összessége, még akkor is, ha mindegyiket szándékosan építették, nem város, ám ez nem csökkenti ennek a hihetetlen felfedezésnek a fontosságát, amely kiváló betekintést enged ezeknek a különleges lényeknek az életébe.