Rejtélyes dolog lapul a Keleti pályaudvar alatt, az utasok nem is sejtik, miken lépkednek

A Keleti pályaudvarral kapcsolatban van egy-két rejtély, ami nem csak a budapestiek előtt ismeretlen. Már azt is kevesen tudják, hogy eredetileg a Nagykörútra tervezték, egészen pontosan a Blaha Lujza térnél a Népszínház utca vonalába, aztán hamar rájöttek, hogy már ott van a közelben a Nyugati, arról nem beszélve, hogy egy másfél méter magas viaduktat is fel kellett volna húzni, amin a vasutat be lehetett volna vezetni. Így aztán a Kerepesi útra helyezték át az új pályaudvart, de itt újabb problémával szembesült a MÁV.

Eleinte nem is gondolták, hogy bárminemű gond akadályozni fogja az építkezést, hiszen két kiváló szakember kezébe adták a projektet: Rochlitz Gyula és Feketeházy János tervezték meg az épületet - utóbbi a hatalmas csarnok vasszerkezetéért felelt. A tervezők úgy képzelték el a Keleti pályaudvart, mint egyfajta lezárását a főútnak, éppen ezért a homlokzatot a Kerepesi út vonalába helyezték.

Ezután jött a probléma: a kiválasztott terület erősen mocsaras volt, és ha a hagyomános módon alapozták volna az épületet, az egész egyszerűen elsüllyedt volna. Ezután jött az ötlet, hogy olasz mintára húzzák fel a pályaudvart, vagyis - akárcsak Velence esetében - vörösfenyő cölöpöket vernek a földbe - ugyanis ez a fafajta nem rohad el a vizes talajban, hanem megkövül.

1881-ben azzal indult az építkezés, hogy több, mint 3000 darab, 15 méter hosszú cölöpöt helyeztek el a földben, aztán kicserélték a jórészt hulladékból álló talajt; vagonokban hoztak új földet. Az épület azóta is ezen az alapzaton áll, de ezt a budapestiek közül sokan nem is tudják, ahogy azt sem, hogy innen kapta a Keleti pályaudvar a másik nevét:

pesti Velence.

Miután felavatták az új pályaudvart, a Vasárnapi Ujság című lap így írt róla:

„A főépület mag a 16.800 négyszög-métert foglal el. Csarnokai, várótermei, folyosói egy nagy forgalom kényelmes befogadására való számítással készültek. Fedett vasúti csarnoka óriási. Minden félórában jön vagy megy vonat. Itt tehát nincs nyugalom”

Az épület kezdetben a Központi pályaudvar nevet viselte, csak 1892-ben kapta meg a Keleti-t, ami arra utalt, hogy elsősorban az ország keleti részeibe mehettünk innen vonattal. A Budapestre látogató turisták sokszor csak azért zarándokolnak ide, hogy megnézzék az épület belsejében található mesés freskókat, amik a Lotz-teremben kaptak helyet. Ezeket érdemes egyszer közelebből is megnézni, a legtöbben ugyanis hiába utaznak gyakran, sosem szántak néhány percet arra, hogy alaposabban megvizsgálják, mit is ábrázolnak ezek a festmények.