Rémálmokba illő lényre bukkantak - a kardfogú, 300 kilós ragadozó szempillantás alatt cafatokra tépett volna

Körülbelül 250 millió évvel ezelőtt a hatalmas vulkánkitörések miatt katasztrofális éghajlati változások következtek be a Földön, amelyek a fajok mintegy 80-90 százalékának kipusztulásához vezettek. A perm-triász kori tömeges kihalás, avagy elterjedt nevén a „Great Dying” nyitotta meg az utat a dinoszauruszok elterjedése előtt. A valaha élt legveszedelmesebb ragadozók kapcsán sokakban a hatalmas őshüllők képe dereng fel, azonban már korábban is találkozhattunk volna olyan élőlényekkel, amelyektől szó szerint a hideg is kirázta volna az embert.

Ezek közé tartozik az emlősszerűek osztályának képviselője, a Inostrancevia. Ez az ősi, négylábon közlekedő gorgonopsid ragadozó a permi időszakban élt, mintegy 260 millió évvel ezelőtt. Tekintélyes méretekkel bíró élőlény volt, hiszen 3,5 méteres hosszához mintegy 300 kilogramm tömeg társult. Csontváza erőteljes testfelépítést mutat, a vészjósló külsőt pedig tovább erősítették hatalmas, kardszerű fogai, melyekkel könnyedén legyűrhette áldozatait. Furcsa megjelenéssel bírt, kicsit a mesebeli szörnyetegekre hajazott, hiszen robosztus megjelenése és gyilkos agyarai mellett a rinocéroszokéra hasonlító vastag, páncélos bőrrel rendelkezett és inkább hasonlított egy hüllőre, mint a ma ismert emlősök bármelyikére.

Korának csúcsragadozója volt, amelynek nincsenek közvetlen, ma is élő leszármazottjai. Eddig ismert maradványait a mai Oroszország területén, az Arhangelszki régióban folyó Kis-Északi-Dvina melletti Sokolki városnál találták meg. Nagyon meglepte a kutatókat egy új felfedezés, amelyet napokban publikáltak a Current Biology című szaklapban. E szerint a különös ragadozó mintegy 7000 mérföldet vándorolt az ősi szuperkontinensen, a Pangeán, így a Dél-Afrikában talált lelet teljesen átírja az eddigi tudásunkat erről a fajról.

Bár az Inostrancevia már rég eltűnt a Földi élet színpadáról, a fellelt fosszíliák segítségével ma is képesek vagyunk tanulmányozni és megérteni ennek az ősi ragadozónak a jelentőségét és szerepét bolygónk történetében. A különös kardfogú lény emlékeztet bennünket a múlt izgalmas és gyakran rejtélyes világára, és rávilágít arra, hogy a Föld biodiverzitása és életközösségei milyen állandó változáson és fejlődésen mentek keresztül az évmilliók során.

Mivel a nagyméretű ragadozók a tudósok szerint különösen veszélyeztetettek voltak a nagy kihalási hullámok során, így tanulmányozásuk segíthet jobban megérteni a földi élet működését. Ez különösen fontos annak a tükrében, hogy jelentős párhuzam állítható az akkori tömeges kipusztulás és a ma tapasztalható klímaváltozással együtt járó folyamatok között. Ha időben felismerjük a veszélyre figyelmeztető jeleket, talán még tehetünk valamit a katasztrófa elkerülése érdekében.