A magyar Napkirálynő, aki megmentette a világot a 20. században

Nem túlzás, hogy valóban óriási mértékben járultak hozzá a magyarok a világ fejlődéséhez. A magyar nemzet világviszonylati arányban alacsony népességszáma ellenére is tevékeny részben vette ki a magáét a mindent megváltoztató találmányok, felfedezések terén. Hosszú oldalakon és cikkeken keresztül mutathatnánk be a híresebbnél is híresebb honfitársainkat, akik hozzájárultak egy-egy lépéssel a Föld jobbá tételéhez. Közülük is kiemelkedik egy tudós, mégpedig a 20. században élt és munkálkodott Telkes Mária. 

Nevezett hölgyemény még a Monarchia idején született, egészen pontosan 1900. december 12-én. Gyermek és fiatalkorát még Budapesten töltötte, és ott a legjobb tanároktól és professzoroktól sajátította el a kémia és a fizika tudományok legjavát. Egészen pontosan az Eötvös Loránd Tudományegyetem jogelődjére, a Budapesti Tudományegyetemre járt. Zsenialitása már ekkortájt kiütközött, majd még a húszas éveiben áttette székhelyét az Amerikai Egyesült Államokba, hogy egy biokémiai laborban tökéletesítse tudását és tapasztalatát. 1934-re a legendás New York Times beválasztotta az USA tizenegy legsikeresebb nője közé, mindössze egyetlen tudósként. Mint a legtöbb tudományos szakember, ő is akarva-akaratlanul a hadászat árnyékában volt kénytelen dolgozni a második világháború sanyarú évei alatt. Ám míg férfi kollégái többsége a fegyverek fejlesztéséért, az emberi élet kioltásáért dolgozott, ő éppen az egészség védelmében alkotott. 

Bár Telkes Mária ekkor még nem tudta, de élete végleg egy meghatározott vágányra került az új találmányának köszönhetően. Egyébként haláláig összesen húsz szabadalmat jegyeztetett be. A tudós ugyanis megalkotta az első napenergiával működő vízsótalanítót,

amivel hatalmas szolgálatot tett második hazájának, melynek 1937-től lett az állampolgára. A gépezet 1942-től nagy segítségére volt az amerikai hadseregnek a csendes-óceáni, japán ellen vívott hadjárat során. A több, mint két és fél éves konfliktus alkalmával az USA folyamatosan jelentkező nagy problémája volt az állandó utánpótlás biztosítása a kisebb és nagyobb szigetek között. A tiszta ivóviz pedig hatalmas kincsnek számított a sokszor a szomjhalállal küzdő egységeknek. Nemritkán a győzelem vagy a vereség múlt a meglétén. 

Telkes professzor végül a következő évtizedekben is tovább kísérletezett a napenergia felhasználásnak lehetőségein. Elképzelése szerint a Napból kinyert erővel egyszerre kell fűteni egy házat, illetve teljes energiaigényét ellátni. A projektje az 1970-es években hágott a csúcsára, még az amerikai kormány támogatását is elnyerte, az akkor lefektetett alapelveit a mai napig alkalmazzák a napenergia kinyerése terén. Mária 1995-ben halt meg, immár újra Magyarországon tartózkodva, mindössze tíz nappal a 95. születésnapja előtt. Emlékét a 390743 Telkesmária nevű aszteroida őrzi. 

Ő volt Telkes Mária: