Monumentális időpiramis rejtőzik Magyarországtól nem messze, amit egyikünk sem fog már látni

A piramis szó hallatán szinte mindenkinek a varázslatos, ősi Egyiptom ugrik be. A fáraók, múmiák és átkok rengeteg film és könyv alapjául szolgáltak, azonban közel sem csak ebben a forró és sivatagos országban bukkanhatunk rá ilyen épületekre. Régóta ismertek a közép-amerikai kultúrák (maja, azték, zapoték) által készített és sokszor rettenetes emberáldozatok helyszínéül is szolgáló lépcsős kialakítású piramisai, azonban mind közül a legkülönösebb Európán belül található.

Több vitatott elmélet is foglalkozik azzal, hogy régi, elfeledett civilizációk piramisnak látszó épületeket hagytak hátra maguk után az öreg kontinensen. Érdekes történetek ezek, de minden kétséget kizáróan bizonyítani még egyiket sem sikerült. Ezzel szemben van egy olyan épület, amelyik egészen biztosan piramis, ráadásul ott található, ahol senki sem keresné: Németországban.

A Zeitpyramide, vagyis időpiramis még borzasztóan távol van attól, hogy piramisnak lehessen nevezni, de idővel valóban az lesz, feltéve, ha az emberiség még megéri azt a pillanatot. Az 1932. május 15-én született művész, Manfred Laber ötlete volt egy olyan építmény elkészítése, amely összeköti a múltat, a jelent és a jövőt, méltó módon fejezve ki az emberiség kitartását és elhivatottságát. A Wemding városka mellett található alkotás első elemét 1993-ban helyezték el és a tervek szerint 3183-ban lesz készen.

Beleborzong az ember már csak a gondolatába is annak, hogy egy építkezés ennyi ideig tartson és hogy vajon mi lesz akkoriban a Föld és az emberiség sorsa. Pont ezek a kérdések foglalkoztatták a tervezőt is, aki a nagy művet beton kockákból álmodta meg és minden egyes évtizedben csak egyetlen tömböt raknak le. Egy-egy ilyen darab 1,2 méter széles és 1,8 méter magas, a teljes műhöz pedig 120 blokkra lesz szükség. Végső formájában távolról nézve egy piramis alakját fogja felidézni a szemlélőben. Természetesen csakis akkor, ha valaha is elkészül és lesz még ember, aki meglátogassa.

A Rakéta magazin és a Curious Archive cikke szerint a beton használatához egyáltalán nem ragaszkodott, a későbbi korokban jobb, időtálóbb anyagot is használhatnak építői, azonban a korábban lerakott elemekre feltétlenül oda kell figyelniük, gondoskodva azok állagmegóvásáról.

Konkrét, gyakorlati haszna nincs az épületnek, ez inkább egy szimbolikus alkotás és társadalmi kísérlet egyben. Az ötletgazda csak a harmadik kőtömb letételét élte meg, azonban az építkezés folytatódik és idén szeptemberben a tervek szerint a negyedik darab is helyére kerül.  

Az ötlet egyszerű, de mégis nagyszerű, ami jócskán túlmutat egy szimpla építmény keretein. Sikere jól példázná azt, hogy a mindennapi gondokon felülkerekedve képesek vagyunk elvont célokért is küzdeni és megmutatni, hogy nem véletlenül váltunk bolygónk meghatározó fajává.