Hihetetlen dolgokat fedeztek fel a Marssal kapcsolatban, közelebb vagyunk a mágnesesség megfejtéséhez, mint valaha?

A Mars folyékony belsőmagja jóval kisebb és sűrűbb mint korábban gondolták - derült ki az InSight leszállóegység által a bolygó túloldaláról érkező szeizmikus hullámok rögzítésével.

A Földön szeizmográfokkal mérni lehet a közeli földrengések által keltett rengéseket, és ezt össze lehet hasonlítani a bolygó másik oldaláról származó eredményekkel, hogy tanulmányozni lehessen a magon való áthaladás által keltett változásokat. 

„Két szeizmikus jel - egy nagyon távoli marsi rengésből és egy meteoritbecsapódásból származó jel a bolygó túlsó oldalán - lehetővé tette számunkra, hogy a Mars magját szeizmikus hullámokkal vizsgáljuk”

- mondta Dr. Jessica Irving, a Bristoli Egyetem munkatársa közleményében.

„Gyakorlatilag egy másik bolygó szívében utazó energiát hallottunk”

A hullámok azt jelzik, hogy a Mars magjának sugara 1780-18010 kilométer, ami valamivel kisebb és sűrűbb, mint a korábbi, visszavert hullámokon alapuló becslések. A kiszámított sűrűség és az áthaladó hullámok sebessége alapján a szerzők olyan közös elemek kombinációját keresték, amelyek marsi körülmények között megfelelnek a méréseknek.

Ahogy Irving megjegyezte:

„Az úgynevezett 'farside' eseményeket természetüknél fogva nehezebb észlelni, mert a hullámok bolygón való áthaladása során nagy mennyiségű energia vész el”.

A Mars szeizmikusan is jóval kevésbé aktív, mint a Föld, így nem volt meglepő, hogy az InSight nem észlelt semmi meglepőt a Marsra tervezett egy évük alatt. A küldetés 976. napján azonban megfigyeltek egy marsbéli rengést, amelyet 24 nappal később egy meteoritbecsapódás követett, amelynek helyét pontosan nyomon lehetett követni.
Bár a sűrűbb mag alapján nehézfémek jelenlétére lehetne következtetni, a kutatócsoport szerint ennek éppen az ellenkezője a helyzet.

„Ahelyett, hogy csak egy vasgolyó lenne, nagy mennyiségű ként, valamint más elemeket, köztük kis mennyiségű hidrogént is tartalmaz”

- mondta Irving.

A tanulmány becslése szerint a mag tömegének egyötöde könnyű elemekből, például oxigénből és szénből állt, szemben a Föld túlnyomórészt vas-nikkel magjával. A sok nem mágneses elem jelenléte magyarázatot adhat arra, hogy a Mars miért veszítette el olyan gyorsan a bolygó mágneses mezejét, ami katasztrofális következményekkel járt.

„A Mars magjában kis nyomokban hidrogén található. Ez azt jelenti, hogy bizonyos körülményeknek kellett fennállniuk, amelyek lehetővé tették a hidrogén jelenlétét, és ezeket a körülményeket meg kell értenünk ahhoz, hogy megértsük, hogyan fejlődött a Mars a mai bolygóvá”

- mondta egy másik nyilatkozatában Dr. Vedran Lekić, a Marylandi Egyetem munkatársa. 

Az eredményeknek szélesebb körű következményei is vannak. Most már nem csak egy, hanem két bolygó belső működésének pontos mérései állnak a tudósok rendelkezésére, amelyeket felhasználhatnak, amikor megpróbálják megjósolni a más csillagok körül felfedezett számos kőzetbolygó összetételét - írja az IFL Science. 

Közelebb, mint valaha

Tudtad? A Marsnak két holdja van, a Phobos és a Deimos. A két objektum sokáig fejtörést okozott a bolygókutatóknak. Mi az eredetük? Vajon befogott aszteroidák, vagy egykor a vörös bolygó részei voltak, ahogy a Hold is a miénk volt? Most az utóbbira utalnak Deimoszról valaha készült legközelebbi felvételek.

Az Emirates Mars Misszió Hope szondája már évek óta tanulmányozta a vörös bolygót, amikor tavaly nyáron pályakorrekciót hajtott végre, hogy a Marsról a Deimosra, a bolygó kisebb és legkülső holdjára irányítsa át a célpontját. A szonda több repülés során egészen 100 kilométerre megközelítette a Deimost, ami a legközelebbi távolság, ahol ember valaha is járt az égitesthez.

Ez a nagyon közeli találkozás lehetővé tette a csapat számára, hogy az eddigi legrészletesebb képet készítsék a Deimosról, amely lenyűgözően néz ki a Mars felett.

Még az aprócska hold túlsó oldalát is sikerült megörökíteni, amelyet eddig még nem vizsgáltak meg nagy részletességgel. A hold átlagos sugara körülbelül 6,2 kilométer, és körülbelül 30,3 óránként kerüli meg a Marsot.

A csillagászok mindhárom műszert - az ultraibolya és infravörös spektrométert, valamint a képalkotót - használták fel, hogy hihetetlen részleteket rögzítsenek ennek a kis holdnak a tulajdonságairól, beleértve az összetételre, a morfológiára és sok egyébre vonatkozó információkat.

A berepülések első eredményeit a napokban mutatják be az Európai Geofizikai Unió konferenciáján.