Nézd meg videón az egyik leglátványosabb meteor becsapódást, amit után a Holnapután egy ártatlan mesefilmnek fog tűnni

Úgy tűnik, hogy amikor a bolygónkba becsapódó aszteroidákról van szó, az emberek csak kétféleképpen reagálnak: nem veszik komolyan, vagy pont, hogy rettegnek, hogy bármelyik pillanatban bekövetkezhet baj. Pragmatikusan kellene hozzáállnunk - fontos, hogy ne becsüljük alá a veszélyt anélkül, hogy eltúloznánk azt. Számos szervezet gondoskodik a biztonságunkról a veszélyes objektumok tanulmányozásával és katalogizálásával. 

Mi történne azonban, ha valamelyik meteor valódi fenyegetettséget jelentene? Nos, ez nagyban függ a mérettől, a sebességtől és a sűrűségtől. Eddig mindössze hét aszteroidát fedeztek fel és követtek nyomon, mielőtt összeütköztek volna a bolygónkkal. Ez összességében nagyon kevés. Pozitívum, hogy ezeket is csak órákkal azelőtt fedezték fel, hogy a légkörbe kerültek volna, ami elég időt adna az embereknek, hogy biztonságba vonuljanak.

De milyen messze távolságot értsünk az elég biztonságos fogalma alatt? Ez az aszteroida tulajdonságaitól is függ, de kaphatunk néhány történelmi példát, amelyből megtudhatjuk, hogy hol lehet már biztonságos. 

A leghíresebb példa a Tunguska esemény. 1908. június 30-án reggel egy űrszikla - talán egy akár 60 méteres aszteroida - széttört magasan a légkörben, és hatalmas energiát szabadított fel a szibériai Podkamennaja Tunguska felett. A tárgy 2150 négyzetkilométeres területen 80 millió fát tett a földdel egyenlővé. A feltételezések szerint legalább két ember meghalt.

Az esemény által felszabadított energia becslések szerint három és 30 megatonna TNT között lehetett. Ez a tartomány a valaha tesztelt legerősebb nukleáris fegyverek közül néhányat tartalmaz, és nem szívesen lennénk a közelükben.

A biztonságos terület bárki számára valószínűleg több tíz kilométerre van a becsapódás epicentrumától. Egy aszteroida-becsapódási kalkulátor segítségével (amely a bizonytalanságok miatt rengeteg fenntartással él) azt sugallja, hogy 10 kilométeren belül minden épület összeomlana. 20 kilométeren csak a fakeretesek, 30 kilométeren pedig az üvegablakok is összetörnének. Nagyjából ez az, amit egy atombomba-szimulátor használatával is megállapíthatunk.

De vajon megfelel-e a valóságnak? Nos, a Wikipédián több szemtanú beszámolója is olvasható angol nyelven, amelyek lenyűgöző olvasmányt nyújtanak. Különösen az egyik, amelyet Sz. Szemenov írt (Leonyid Kulik orosz mineralógus 1930-as expedíciójának felvétele), leírja, hogy Szemenovot néhány métert hátrafelé dobta a robbanás (ez a becsapódás okozta hirtelen nyomásváltozás), majd jött a forró szél. Szemenov és felesége mintegy 60 kilométerre lakott a becsapódás helyétől. Tehát 30 kilométer is elég lehetett volna a túléléshez - de még a távolság kétszeresénél is valami extrém élményben lehetett volna részük.

Az arizonai Barringer meteorkrátert létrehozó becsapódás valamivel kisebb méretű és hozamú volt, mint a Tunguska, de egy kilométeres lyukat vájt a földbe, amely 6 kilométeres körzetben megölte az őskori Amerika állatait, és akár kétszer akkora távolságban is súlyosan megsebesített több állatot.
A többi, a populáris kultúrában hírhedt esetek közül a 2013. február 15-i cseljabinszki eseményt kell még megemlítenünk. A Tunguskával az a hasonlóság, hogy a légkörben tört szét a meteor, és Oroszország felett volt. Ez az esemény azonban 75-60-szor kevesebb energiát szabadított fel, mint az 1908-as esemény - valójában sokkal kisebb volt a hatása.

Maga az aszteroida 18 méter átmérőjű volt. Bár számos épület megrongálódott, az 1491 sérülés (akik közül egy sem sérült meg halálosan) a betört ablakokból származott.

A becsapódás fénye azonban akár 100 kilométerre is látható volt, így minden bizonnyal nagyon messziről is lehetett látni ezeket az eseményeket. 

Ha ismert, hogy egy aszteroida közeledik a lakóhelyünk felé, akkor a lehető legnagyobb távolságot kellene tartani közte és köztünk. Ne feledjük, hogy a fény gyorsabban terjed, mint a lökéshullám, ezért készüljünk fel a védekezésre és azonnal keljünk útnak, ha kell - tanácsolja az IFL Science cikke.