Egy nő elismerte, hogy fiatalon delfinnel szexelt
Olvass tovább...
A korabeli orvostudomány még nem a csúcsszintet képviselte.
Az orvostudomány a 17. században nem volt olyan fejlettségi szinten, hogy mai ésszel nyugodtan rábíznánk magunkat egy akkori doktor kezére. Kivételek persze az akkori szakemberek közt is akadtak, vagy egyszerűen csak szerencséjük volt egy-egy pácienssel, ezt már nem lehet megállapítani.
Ki tudja, mi vezérelte azt az orvost, aki az 1600-as évek Franciaországában nem mindennapi fogkezelést alkalmazott egy arisztokrata hölgynél. Az illetőnek alighanem lötyöghettek vagy hullhattak a fogai, ezért azokat vékony aranydrótokkal rögzítették a helyükön. A módszer mindenesetre bevált, legalábbis ma is megszemlélhetjük, és elcsodálkozhatunk a végeredményen.
Olvass tovább...
Az Anne d'Alegre nevű nemes hölgy 1619-ben hunyt el, és a maradványainak vizsgálata során bukkantak az érdekes felfedezésre. Mivel ólomkoporsóban helyezték örök nyugalomra, ezért a csontváza (illetve a fogai) meglepően jó állapotban maradtak fenn.
Már az 1988-as első szemrevételezés alatt észrevették, hogy valamilyen különleges protézissel rendelkezik, ám akkor még nem léteztek modern szkennelési módszerek, hogy alaposabban is kielemezhessék a furcsa megoldást.
Olvass tovább...
A szakemberek ma már tudják, hogy a négy évszázada elhunyt nő periodontális problémákkal, vagyis a fogágy betegségével küszködött (például ínygyulladása volt), ezért lazultak meg a fogai. Az aranydrótokkal ezeket rögzítették egymáshoz, és próbálták masszívabbá tenni őket.
Meghökkentő, hogy még egy műfoggal is rendelkezett, azt elefántcsontból faragták. Pedig abban az időben a víziló csontja volt az elterjedtebb, de egy ilyen finom hölgynek jobb pótlás dukált. Szakemberek szerint az aranydrótos megoldás ugyanakkor csak rontott a helyzeten, a problémáját máshogyan kellett volna kezelni.