Ősi szöveg ad döbbenetes magyarázatot arra, miért éppen Egyiptom emelkedett fel az ókorban

Az ókor egyik legnagyobb és leghosszabban virágzó birodalma Egyiptomban alakult ki. A fáraók számtalan dinasztián és sok-sok évezreden keresztül uralták Észak-Afrika egy szegletét, és a közvélemény, valamint a tudományos világ ma is fokozott érdeklődéssel fordul a hajdani civilizáció felé.

Közben meglehetősen kevesen teszik fel maguknak a kérdést, hogy miért éppen az egyiptomi társadalom emelkedett ki, és mi volt a célja a kultúrájuk hódításának. Pedig a válaszok meglehetősen izgalmasak lehetnek, amint arra egy ősi szöveg is rámutat.

A Koré kosmu nevű hermetikus szöveg a 3. századból származik, a főszereplői pedig az egyiptomiak számára kiemelt fontosságú Ízisz és Hórusz, és az írásból egyfajta teremtésmítosz bontakozik ki. Ebből is az derül ki, hogy létezett egy teremtő Isten, aki létrehozta a csillagokat és a hét klasszikus bolygót, hogy ezek tartsák állandóságban a földi világot.

A szövegben Egyiptom a világmindenség boldog középpontjának számít, de hát lényegében minden korábbi és későbbi emberi civilizáció ezt állította magáról. A Koré kosmu azonban szinte a Paradicsomként írja le a Nílus menti térséget, amely mentes a gondoktól, bőven termő, és tudással teli.

Az egyetlen bökkenőt az írásban felbukkanó „szatrapa” szó jelenti, amely perzsa tartományi kormányzót jelent. Ezek szerint a Koré kosmu talán sokkal korábbi, mint a kutatók eleinte gondolták, és ha valóban Egyiptom perzsa megszállása idejéből való, akkor a Krisztus előtti 5-6. századból származhat.

Mindebből tehát az derül ki, hogy Egyiptom a jólétét és gazdaságát az idegen hódítóknak köszönheti, de ez csupán utólagos eltorzítása a valóságnak. Valójában a terület azért válhatott az emberi kultúra fontos fejlődési állomásává, mert a megfelelő környezeti adottságok (például a termékeny Nílus-völgy), valamint a társadalom tudatos, célratörő irányítása összegződött, és ezt a fejlett birodalmat eredményezte – még jóval a perzsa igát megelőzően.