Az Egri csillagok mesébe illő titkára derült fény - Gárdonyi mesterművének szerelmesei garantáltan imádni fogják

Az Egri Csillagok először 1899-ben látott napvilágot folyóirat-folytatásokban, könyvben csak két évvel később adták ki. A magyar népet különleges kapcsolat fűzi a regényhez: a legtöbbünknek kötelező olvasmány volt Gárdonyi kötete már az általános iskolában.

A könyv az 1552. évi egri ostrom eseményeit dolgozza fel, különböző történetszálak mentén. A cselekmény 1533 környékén indul, majd az egri hősök a török sereg fölött aratott diadalával ér véget. Mai szemmel sokaknak kissé vontatottnak bizonyulhat a mű, azonban azt mindenképp meg kell jegyezni, hogy az ostromot bemutató utolsó harmad most is abszolút megállja a helyét az izgalmakat illetően. Az örök klasszikus 2005-ben elnyerte a Magyarország legkedveltebb regénye címet is. 

1968-ban filmre is vitték: a bemutatást követően 9,36 millióan látták, ezzel a mai napig a magyar filmgyártás harmadik legnézettebb alkotása. Főszerepben Kovács István és Sinkovits Imre tündökölt, előbbi Bornemissza Gergelyt, utóbbi pedig Dobó István várkapitányt alakította.

Előkerült egy szívmelengető részlet arról, hogy Gárdonyi Géza miért Bornemissza Gergely deák, főhadnagy és végvári vitéz személye köré fonta a történetet. Elevenítsük fel azt a pillanatot, amikor Gárdonyi a kisfiával ellátogatott az egri várhoz. 

„»Hunyd be egy pillanatra a szemedet, és gondold azt, hogy az idő kereke visszafordult az 1552-ik esztendőbe. Ez a bástya, ahol állunk, tele van sárga csizmás, sisakos, fegyveres katonával. Lent meg amerre látsz, mindenütt fegyveres török nyüzsög...« - s élénk színekkel festettem eléje az ostromot, Dobót, Mekcseyt, a hős asszonyokat, a bombahányó, falromboló törököt, a halottakat, a sebesülteket, a harmincnyolc napig tartó nagy ostrom minden jelenetét.

A gyermek napokig ezt forgatta az elméjében, de ami engem meglepett, az volt, hogy a figyelmét Bornemissza Gergelynek, a király főhadnagyának alakja ragadta meg legjobban. [...] Ekkor gondoltam rá, hogy ennek a Gergely deáknak az életét meg kellene írnom regénynek. [...] Lehetne-e olyan regényt írni, amely nem színfalnak használná a múltat, hanem inkább lámpás lenne: bevilágítana az elmúlt századok érdekes sötétségébe? Lehetne-e igazi történelmet írni regény alakjában?"

A remek író kisfiának köszönhető tehát, hogy a könyv főhőse nem más lett, mint Bornemissza Gergely.