Nyomára akadhattak a talán leghatalmasabb középkori uralkodónak, akit teljes titokban temettek el
Dzsingisz kánról fontos információ került napvilágra.
A középkor folyamán sok nép alapított birodalmat, ám a kiterjedését tekintve egyik sem volt olyan hatalmas, mint a mongoloké. Az ázsiai hódítók a 13. században egészen Magyarországig eljutottak, ahol viszonylag könnyű győzelmet arattak IV. Béla király serege fölött a muhi csatában.
Az általunk tatároknak nevezett mongolok birodalma egy Temüdzsin nevű ambiciózus fiatalember ténykedése révén jött létre, aki később Dzsingisz nagykánként vált ismertté szerte a világon.
Volt egy második tatárjárás is, amikor a magyarok péppé verték a betolakodókat
Olvass tovább...
A sorsát azonban ő sem kerülhette el, a halált ő sem tudta legyőzni, 1227-ben hunyt el egy hadjárat közben. A maradványairól azóta szinte semmit sem tudunk, annyi bizonyos, hogy a nomád uralkodók szokása szerint úgy temették el, hogy annak semmi nyoma ne maradjon, talán még a temetését végzőket is kivégezték.
Feltevések szerint Dzsingisz maga jelölte ki leendő nyughelyét a mai Mongólia területén, egy magányos fa tövében, amelynek környékét azóta még jobban meghódíthatta a természet, így viszonylag kis esély van rá, hogy valaha is megtaláljuk.
Biztató jelek azonban vannak, nemrég például ausztrál kutatóknak nagyon fontos nyomokat sikerült azonosítaniuk. Alighanem megtalálták azt a területet, amely Dzsingisz udvarának téli szálláshelye lehetett, ez pedig akár közel is eshet az eltűnt sírjához.
A törökök állítólag rábukkantak a mohácsi csatában elesett II. Lajosra, és hosszú ideig őrizték a magyar király levágott fejét
Olvass tovább...
Jack Fenner professzor és csapata állati csontokon és fogakon végzett radiokarbonos vizsgálatok alapján nem teketóriáztak kijelenteni, hogy az Avraga néven ismert terület lehetett a nagykán otthona a hideg évszakban. Ezt korábban már japán kutatók is gyanították, a mostani vizsgálatok pedig alátámasztani látszanak a feltevést.
Ugyanakkor akadnak kétkedők is, akik arra hivatkoznak, hogy a radiokarbonos eljárás csupán néhány évtizedes pontosságra képes, így akár a Dzsingisz előtti vagy utáni időszakból is származhatnak az állati maradványok, 50–75 évet is felölelhetnek.
„A miénk nem egy egzakt tudomány, de olyan jelentős az időbeni átfedés, hogy nagyon valószínű, miszerint a területet Dzsingisz idején lakták be, és valamikor a halálát követő pár évtizedben hagyták el”
– mutatott rá Fenner professzor.
