God of War Ragnarök – Kratos és fia visszatérnek, hogy egy fantasztikus folytatásban mentsék meg a világot

A Ragnarök nem sokkal a God of War eseményei után veszi fel a fonalat, egy kissé idősebb Atreusszal és egy valamivel „apásabb” (értsd: fiával az előző rész mogorvaságánál jóval kedvesebb) Kratosszal, de kapcsolatuk most sem nélkülözi a családi viszályokat. Kapcsolatuk ugyan erősödött javult, de nem teljesen javult meg, és most próbára teszik őket, amikor a Kilenc Birodalmat teljesen elborítják a Fimbulwinter eredményei, a Ragnarök világvége fenyegetésének előfutára. A Fimbulwinter lehetőséget nyújtott a fejlesztőknek arra nézve, hogy érdekes módon változtassák meg a tájat: Midgardot havas, fagyos téli világként fedezhetjük fel, illetve az előző játékban meglátogatott más birodalmakat is másmilyen formában barangolhatjuk be, miközben új játékmechanikákat is megismerhetünk. Ez kiválóan működik, és bár valószínűleg látni fogsz olyan helyszíneket, amelyeket már az előző játékból ismersz, a világot érintő változtatások miatt mégis minden frissnek és újnak tűnik.

 

Ismerős, de most is élvezetes játékmenet, egy bosszantó bakival

 

A God of War általános nyitott világú tervezési elemei a God of War: Ragnarökben is jelen vannak, így bár minden birodalom egy saját, különálló helyszín, ahová a törpék mágikus portáljain keresztül utazhatsz, mindegyik birodalomnak vannak felfedezésre váró nyitott területei, mellékküldetésekkel, minibossokkal, rejtvényekkel, gyűjtögetnivalókkal és egyebekkel. Ez összhangban van az előző játékkal, és itt sem változott sokat. A nyitottabb területekhez kapunk valamilyen gyorsabb közlekedési módot, például hajót vagy szánkót, de a legtöbb térképet gyalog is bejárhatjuk, és maga a térképfunkció is kiemeli az érdekes pontokat, amelyeket hozzáadhatunk az iránytűnkhöz.

Ennek ellenére az egyes birodalmak általános térképe az egyetlen nagy kifogásom a God of War: Ragnarökkel kapcsolatban, és gyakran volt számomra frusztráló. Nagyon úgy érzem, hogy a forma a funkció felett áll, ahol a térkép némi megértést nyújt az általános helyzetedről, és kiemeli az érdekes pontokat, de rosszul ábrázolja a különböző magassági pontokat, az elzárt utakat, és hiányzik a saját jelölők elhelyezésének lehetősége is. Ha vissza akarsz menni, hogy begyűjtsd a gyűjthető tárgyakat, vagy újra felkeresed a területeket, miután új képességeket szereztél, akkor összességében nehézkesnek fogod érezni. Hasonlóképpen, az iránytű funkciót rossz helyettesítőnek találtam a mindig a képernyőn lévő minitérkép helyett, mivel gyakran elszállt, amikor túl közel kerültem egy objektív jelölőhöz.

 

A harc most is adrenalinpumpáló és a logikai elemek sem hiányoznak

 

A pozitívum, hogy a God of War: Ragnarökben a harc még mindig elképesztő, és a Leviathan szekerce csodálatos dobómechanikája érintetlen marad, és a játékmenet központi része. Anélkül, hogy túlságosan spoilereznénk, néhány új funkcióhoz is hozzáférhetsz, és Kratos és társai képességfáit is szórakoztató feloldani, rengeteg ügyes képességet adva, hogy a még mindig kemény összecsapások továbbra is szórakoztatóak maradjanak. A Ragnarökben a társak aspektusa ezúttal még jobban ki van dolgozva, így Atreus és az állandó íjászata mellett időnként néhány vendégszereplő is megjelenik a kaland során, ami szintén nagy élvezetfaktor. Ismétlem, a spoilerek miatt nem szeretnék túl sok részletbe belemenni, de van itt néhány szórakoztató meglepetés.

Hasonlóképpen, a rejtvényfejtés továbbra is nagy elem, akárcsak az előző játékban, rengeteg környezeti rejtvényt kell megoldani. Ezek egyike sem jelent különösebb kihívást, de némi alternatívát nyújtanak az állandó harc mellett, és bár a játék időnként hasznos tippeket ad, még mindig megkívánja, hogy egy kicsit gondolkodj, hogy megoldj egy akadályt. Ez azt jelenti, hogy ha az előző játékban küszködtél az időzítéssel bizonyos rejtvényeknél, vagy nehezen láttad, hogy mivel tudsz interakcióba lépni, akkor azért itt is elakadhatsz bizonyos részeknél, de a tippeknek köszönhetően aztán tovább haladhatsz, ha megtalálod a megoldást.

 

Ismét fantasztikus a látvány

 

Végezetül azt is érdemes megemlíteni, hogy a God of War: Ragnarök egészen elképesztően néz ki az általunk tesztelt PS5-ön, és rendkívül jól fut. Lényegében 4 grafikai beállítási opció van, és bár egyik sem jelzi kifejezetten, hogy milyen képfrissítési sebességet céloz meg, örömmel fogod látni, hogy itt nem kell sokat áldoznod a vizuális hűség terén ahhoz, hogy 30 feletti FPS-t érj el – viszont, ha fixen 60 FPS feletti értéket szeretnél, akkor persze erre is lehetőséged van. Egy tipp azoknak, akik az ilyesmire kényesek: a kamera sebességét vertikálisan és horizontálisan is érdemes az alapból beállított 5-ről mondjuk 7-re növelni, különben azt a 60 FPS-t annyira nem fogod harc közben érezni.

A játék ugyanakkor a régebbi generációs PlayStation 4 és PlayStation 4 Pro konzolokon is fut. A megjelenéskor állítólag voltak problémák a PlayStation 4 Pro teljesítményével, de azóta már két frissítés is kijött, szóval esélyesen ezeket már javították.

A God of War: Ragnarök után igazán lenyűgöző végeredmény, amit a Santa Monica Studio csapata össze tudott hozni, és szerintem te is így leszel vele. Ez egy fantasztikus folytatása az elmúlt évtized egyik legjobb játékkiadásának a Sony hardverén, és az új generációnak is nagy büszkesége – annak ellenére, hogy még a régin is fut. A játékmenet ugyan nem sokat változott, de még mindig pont olyan élvezetes, mint az előző részben, sok órányi élvezetet kínálva és végig lekötve a történetcentrikus akció-kalandjátékok és az igényes mitológiai mesék rajongóit.

Megjegyzés: a kódot köszönjük a magyarországi Sony Interactive Entertainmentnek! 

BadSector