Üvegember-betegség terjedt Európában, a király is szenvedett tőle, sokakat megfertőzött

A francia király „Üvegember" betegségben szenvedett. 1380 és 1422 között téveszme gyötörte: azt hitte, hogy üvegből van a teste. Törékeny testének védelme érdekében speciális megerősített ruhába öltözött, rettegve attól, hogy összetörik az érintéstől, ezért megtiltotta udvarlóinak, hogy a közelébe jöjjenek. Még az átalakulás előtt a király életét a téboly és őrület jellemezte.

1392-ben dührohammal és paranoiával küzdött és ezektől való szenvedései közepette négy lovagját kegyetlenül lemészárolta.

Egész életét kísértette ennek a szörnyű tettnek az emléke. A következő évben ismét tragédia történt. A király és öt barátja „vadembereknek", félig embernek, félig vadállatnak öltözött egy ünnepség alkalmából, és ehhez rongyokba, szőrmébe bújtak. Egyik pillanatról a másikra egy lángra lobbantotta ruháikat. Mind a hatan lángra lobbantak, és csak a király és egy barátja menekült meg.

 Az esemény „Bal des Ardents" vagy „az égő férfiak tánca” néven vonult be a történelembe.

Ez a borzalmas esemény is megrémítette a királyt, és élete végéig vad, pusztító dühtől szenvedett. Az a téveszme, hogy üvegből készült, csak egy volt a sok különcsége közül. Furcsa módon Károly király messze nem volt egyedül az üvegbetegségben. Ő csak a leghangosabb képviselője volt az üvegemberek „vírusának”, amely Európa-szerte terjedt a tizenötödik és tizenhetedik század között. Az üvegcsontokkal, üvegfejekkel, üvegkarokkal és üvegszívekkel sújtott emberek elbeszélései megjelentek a kor orvosi és irodalmi szövegeiben.

Egy szerencsétlen ember meg volt győződve arról, hogy a feneke üvegből készült, és hogy ha leülne, szilánkokra esne. Félt elhagyni a házat, attól rettegett, hogy egy üvegező megpróbálja beolvasztani egy ablaküvegbe. Miközben az üvegemberek számos tudós figyelmét felkeltették, vita robbant ki annak kapcsán, hogy a betegség az orvostudomány vagy a hit tárgykörébe tartozik-e, hogy a test vagy a lélek betegsége volt-e.