Egy pap újraszámolta Einstein egyenleteit, és teljesen más következtetésekre jutott

Albert Einstein a 20. század egyik legnagyobb tudósa, elméleti fizikusa volt, akinek a teóriáit, következtetéseit csak ritkán kérdőjelezték meg. Már 42 évesen Nobel-díjjal jutalmazták a fényelektromos jelenség törvényszerűségeinek felismeréséért.

Nem a híres relativitáselméletéért tehát, amely szerint a fénysebesség minden megfigyelő számára állandó, a tömeg és az energia pedig meggörbíti a téridőt, és így még a fény mozgására is hatással van.

Einstein kortársa volt Georges Lemaître belga katolikus pap, aki ugyanakkor magas szinten foglalkozott csillagászati kutatásokkal is. Zseniális tudós volt, aki nem átallotta újraszámolni Einstein egyenleteit, hogy az általános relativitáselmélet alapján egy új kozmológiai elméletet dolgozzon ki.

Számításai alapján arra a forradalmi következtetésre jutott, hogy az univerzum nem statikus, hanem folyamatosan tágul. Ezt ma már kész tényként fogadjuk el, azt viszont kevesebben tudják, hogy a fantasztikus felfedezést egy papnak köszönhetjük.

Lemaître ráadásul még ennél is tovább ment. Arra gondolt, hogy ha a világegyetem tágul, akkor nagyon érdekes lenne képzeletben visszaforgatni az idő kerekét. Így jutott arra a nyilvánvaló következtetésre, hogy visszafelé haladva a világegyetemnek kisebbnek kellett lennie, és így jutott el az ősrobbanás (Big Bang) elméletének kidolgozásához.

Hite szerint az egész világ egy aprócska, de végtelenül sűrű és nehéz atomból jött létre, ám a maga idején a publikációját néma csönd fogadta. Eleinte még maga Einstein is elutasította az ötletet, ám pár év múlva Edwin Hubble csillagász mérései is igazolták az univerzum tágulását, és ezzel a világról alkotott képünk gyökeresen és véglegesen megváltozott.