A Hold egyik óriási kráterében rejtélyes fények villannak fel, és akkor kék színű, kupolaformájú struktúrákat vélnek látni benne

Állandó kísérőnk, a Hold mindössze 384 400 kilométerre található a Földtől. Így már ősi elődeink is megfigyelhették, a távcső feltalálása után pedig tudományos vizsgálódásnak vethették alá.

Már a korai időszakban észrevették, hogy az égitest felszínén alkalmanként fényes felvillanások láthatók. Ezeket később átmeneti holdjelenségnek (angol rövidítéssel: TLP) nevezték el, és idővel ide sorolták a színbeli és a talajfelszínen bekövetkezett változásokat is.

A kifejezés egy 1968-ban publikált NASA-tanulmányban bukkant fel először, vagyis egy évvel az amerikaiak holdra szállása előtt. A kutatók többsége valamilyen gázkibocsátással vagy objektum-becsapódással magyarázza a jelenséget, míg az ufóhívők természetesen annak a bizonyítékát látják benne, hogy az égitest nem lakatlan.

Egy tudományos földi megfigyelő állomás a közelmúltban megszámlálta, hogy 107 óra leforgása alatt mi mindent látott az égitestet bámulva: 20 holdi meteort, legalább 60 műholdat, 1 repülőgépet, 1 földi meteort, összesen mintegy 82 objektumot. Nem ritkaság tehát, hogy „furcsaságokat” észlelünk a jó öreg Holddal kapcsolatban.

A felsorolásból az égitestbe csapódó meteorok a legérdekesebbek, hiszen azoknak csupán a fele érkezett az olyan jól ismert meteorrajokból, mint a Leonidák és a Geminidák, míg a maradék a kutatókat is alaposan meglepte. Ők tehát ezzel magyarázzák a titokzatos felvillanásokat és egyéb változásokat, mások azonban nem tudják kiverni a fejükből, hogy ezek a holdi élet jelei lehetnek.

Az idegenhívők szerint a legmeglepőbb az, hogy az aktivitások mintegy 60 százaléka az úgynevezett Arisztarkhosz-kráterhez kapcsolódik. A terület így persze a holdküldetések végrehajtóinak figyelmét is felkeltette, ám az Apollo-11 ezzel kapcsolatos állítólagos fotói és hangfelvételei rejtélyes módon eltűntek.

Buzz Aldrin űrhajós állítólag a kráterrel kapcsolatban azt mondta, hogy sokkal fényesebb volt, mint bármi, amit a leszállásuk során láttak. 1994-ben a NASA a Hold megfigyelésére küldte el a Clementine űrszondát, amelynek a nevezetes kráter fölött is el kellett repülnie, és néhány szakértő szerint az akkor készített felvételeken kék színű, kupola formájú struktúrák látszódtak a fények felvillanásakor.