Amerika felfedezése után 90 évvel már járt ott egy magyar is

Budai Parmenius István nem tartozik a középkor legismertebb magyarjai közé. Talán ebben szerepet játszhat az is, hogy a humanista költő még 30 éves kora előtt az Atlanti-óceánba veszett, ami – valljuk be – a halálnak szokatlan módja volt akkoriban egy magyar ember számára.

Az 1555–1560 között Budán született férfiú jómódú családból származott, ez pedig azt jelentette, hogy a szülei igyekeztek őt a legkiválóbb iskolákba járatni. Budai Parmenius István a nyugat-európai protestáns egyetemeken tanult, feltehetőleg elsősorban német földön, például a jó nevű Heidelbergi Egyetemen is.

Legfeljebb 26 éves lehetett, amikor innen 1581-ben Oxfordba utazott, ahol egyebek mellett a geográfia terén képezte magát. Innen már csak egy ugrásra volt ahhoz, hogy hozzácsapódjon egy észak-amerikai gyarmatosító vállalkozáshoz, amely 1583 júniusában meg is történt.

Amerikát 1492-ben fedezte fel Kolumbusz Kristóf, vagyis mindössze kilenc évtized telt el azóta, így az Újvilág minden európai számára nagy kalandokat tartogatott. Budai Parmenius Istvánék hajója augusztusban kötött ki a ma Kanadához tartozó Új-Fundland sziget egyik öblében.

Bő két hétig tartózkodtak a számukra ismeretlen világban, amit a tudósok – köztük jeles hazánkfia – igyekeztek alaposan feltérképezni. Miközben megismerkedtek kőzeteivel, növény- és állatvilágával, emberekkel sajnos nem volt szerencséjük találkozni.

Új-Fundlandot a portugálok még Terra Nova néven emlegették, Budai Parmenius István azonban már New Found Land néven írt róla, vagyis újonnan megtalált földként – és később valóban Newfoundland (Új-Fundland) lett a nem túl barátságos terület neve.

A helyszíni munkák közben sokan megbetegedtek, ezért az expedíciót két részre osztották. A fiatal magyar tudósnak szerencséje volt, hiszen az egészségesek hajóján, a Delighton indulhatott tovább a zátonyokkal övezett Sable-sziget felé. Ott azonban viharba kerültek, a hajó elsüllyedt, magával rántva a hullámsírba kalandor honfitársunkat is.

A különleges útról szóló beszámolója azonban fennmaradt, mert a britek két hajójának sikerült elérnie Angliát. Innen tudjuk, hogy a Budán született Stephanus Parmenius (magyarosan talán Pajzsos Istvánnak is hívhatjuk) első magyarként léphetett Amerika földjére.