Hátborzongató jóslat: öt év múlva kapcsolatba lépünk az idegenekkel?
Olvass tovább...
Az égitest elképesztően közel van a csillagához, amely folyamatosan pörköli.
A Hubble űrtávcsövet 1990-ben juttatták fel az űrbe a Discovery űrrepülőgéppel. Bő három évtizede szolgája tehát az emberiséget, és bár túlesett néhány nagyjavításon, tulajdonképpen máig remekül üzemel.
Rögtön az első másfél évében 900 csillagászati célpontról 1900 megfigyelés született, az alkalmazása tehát igazi tudományos áttöréseket eredményezett. Fő alkatrésze egy 2,4 méter átmérőjű távcső. A Hubble helyét rövidesen át fogja venni az a 6,5 méter átmérővel rendelkező, infravörös űrtávcső, amely James Webb, a NASA második igazgatója nevét viseli.
Olvass tovább...
Addig azonban még a régi műszernek is lesz pár nagy dobása. Legutóbb például az, hogy felfedezett egy olyan bolygót, ahol az esernyőnkre semmi szükség nem lenne. Nem azért, mert kietlenül száraz volna, hanem azért, mert víz helyett szikladarabok potyognak az égből.
A rejtély kulcsa az, hogy a bolygó rendkívül közel helyezkedik el a központi csillagához. A Tejútrendszerünkben lévő különös égitest eddig rejtve maradt a földi távcsövek elől, de az űrbe kitelepített Hubble most leleplezte.
Olvass tovább...
Az égitest hasonló a Jupiterhez, de olyan közel van a napjához, hogy közben forróra is sül. Az iszonyatos hőség pedig mindent elpárologtat, még a titánt is, ezért hullhat a felszínen fém- és kőeső. Az UV-sugárzás extrém mértékéről már nem is érdemes beszélni, az emberiség aligha itt talál új otthonra.
A bolygó érdekessége, hogy az egyik oldala folyamatosan a központi csillaga felé néz, így van napos és árnyékos oldala. 1300 fényévnyire helyezkedik el tőlünk, de már csak azért sem érdemes oda vágynunk, mert gyakran 3200 km/h sebességű hurrikánok pusztítanak rajta. A kőeső az árnyékos oldalra jellemző, hiszen ott van elég alacsony hőmérséklet ahhoz, hogy a megolvadt anyagok visszaszilárduljanak.
Olvass tovább...