Kőkorszaki elődeink tényleg másképp szexeltek, mint a mai emberek?

Azt hihetnénk, hogy a kőkorszaki emberek szexuális életéről nagyjából annyit tudunk, mint a marslakókéról, de ez koránt sincs így. Fennmaradtak ugyanis rajzok, sőt egyéb kezdetleges alkotások, amelyek alapján helytálló következtetéseket vonhatnak le a kutatók.

Németországban például találtak egy 7200 éves szobrocskát, amely mai szemmel megítélve kifejezetten pornografikus jellegű. A mindössze 8 centiméteres, agyagból készült torzónak hiányzott a lába nagy része, valamint a feje is, ám formás feneke, és rövid, de látványos pénisze meglehetősen árulkodó (fotó itt).

A 2003-ban felfedezett leletnek akkor megtalálták a párját is, és úgy tűnik, hogy hősünk mellé egy „barátnőt” is kreált kőkorszaki alkotója. A két figura megformálásából, kialakításából pedig úgy tűnik, hogy a kompozíció egy közösülést ábrázolhatott.

Bár a szobortöredékek nem túl beszédesek, a férfialak alighanem hátulról közelítette meg a nőt, aki derékszögben előrehajolt. Szép kis dísz lehetett ez annak idején a barlangban, ugyanis a két szobor eredeti mérete elérhette a 30 centimétert.

Mielőtt ezt a művet felfedezték, egy 4000 évvel később keletkezett görög falfestmény volt a legkorábbi ismert szexuális ábrázolás. A kutatók úgy vélik, hogy az őskori szobormaradványok kultikus célokat szolgálhattak, termékenységi rítusok során használhatták, tehát nem azért, hogy a férfiak a nyálukat csorgassák rajta.

A szociobiológusok szerint a korai emberekre a promiszkuitás volt jellemző, vagyis a szexuális partnerek gyakori váltogatása. Nem ismerték a hűség fogalmát, hiszen akkoriban még a család is képlékeny formáció volt.

„A kőkorszaki nők alighanem állandóan eltűntek a bokrok mögött, más-más partnerekkel”

– állítja Helen Fisher antropológus, de más tudósok azért ebben nem olyan biztosak. A németországi szoborpár azonban azt a feltételezést erősíti, hogy elődeinknek szinte mindig ugyanaz járt a fejében, és közösültek, amikor szükségét érezték.

Darwin szerint ezen a téren is a természet parancsolt a korai embereknek. Az erős férfiak háremet tartottak, több nővel is párosodtak, míg a gyengébbek homoszexualitásra vagy önkielégítésre vetemedtek – erre egyébként a csimpánzoknál is látunk példát.

A Homo erectus (vagyis a felegyenesedett ember) 300–400 ezer éve már kisebb fűkunyhókat épített, amelyben legfeljebb 4–8 személy férhetett el kényelmesen. Az intimitásnak tehát nem maradt hely, de ez nem jelenti azt, hogy aszkéta életet éltek.

Svend Hansen német történész szerint viszont legalább 40 ezer éve már biztosan szigorú szabályok vonatkoztak a szexre. A halászó-vadászó emberek körében ugyanis nem volt kívánatos a túlszaporodás, mert azzal a saját megélhetésüket sodorták volna veszélybe.

A tudós feltételezi tehát, hogy őseink különféle növényi eredetű fogamzásgátlókat használtak, illetve tabukat állítottak fel (hogy mikor és kivel tilos a közösülés), de a csecsemőgyilkosságtól sem riadhattak vissza.