A tudósok kitalálták, hogyan vehetik észre jobban a Földet az idegenek az űrből

Az emberiség jó része meg van győződve arról, hogy az univerzum távoli pontjairól esetleg hozzánk érkező idegeneket békés szándékok vezérlik. Az optimisták közé tartoznak a tudományos szakemberek is, pedig az ismeretlenek jóindulatú közeledésére nincs semmi bizonyítékunk.

Kutatók most azt ötlötték ki, hogyan hívhatjuk fel hatékonyabban magunkra az űrben száguldozó idegenek figyelmét. Eltekintve attól, hogy ez nem feltétlenül okos ötlet, azért van rá szükség, mert a világegyetem folyamatos mozgásban, változásban van, így a csillagközi navigáció alighanem nehéz feladat.

„Ha meg akarod mondani valakinek, hol vagy, akkor szükség van valamilyen közös igazodási pontra, nem igaz? De a galaxisban semmi sincs fixen rögzítve”

– mutatott rá a fontos tényre Hector Socas-Navarro asztrofizikus is. A nagy erejű rádióhullámok elvileg jó megoldást jelentenének, hiszen egy fejlett civilizáció meg tudná fejteni azok kiindulási pontját.

Az ötlet nem új, hiszen 1974-ben már el is indítottunk így az űrbe egy üzenetet a hatalmas Puerto Ricó-i Arecibo teleszkóp segítségével. A 21 ezer fényévnyire lévő M13 gömbhalmazt céloztuk meg, de egyelőre nem sok babér termett ezen a téren az emberiség számára.

Fennáll viszont a veszély, hogy ha egy ilyen rádióüzenet túlságosan sokáig utazik az univerzumban, akkor időközben megváltozhat, torzulhat, vagyis értelmetlenné válhat. Éppen ezért javasolják bizonyos asztrofizikusok, hogy inkább látható lézerfényt kellene használnunk.

Ennél ugyanis nem áll fenn az előbbi probléma, vagyis épségben célba érhetne az üzenetünk az idegenekhez. Az optikai hullámokkal viszont az a gond, hogy túlságosan keskeny sávban terjednek, vagyis a kutatóknak eleve tudniuk kellene, hol találhatók értelmes civilizációk, és egyenesen oda kellene célozniuk.

Nem jelent túl jó megoldást a „palackposta” sem, tehát az, amikor valamilyen űreszközön helyezünk el egy üzenetet. Az 1970-es években például a Pioneer űrszondák magukkal vittek olyan aranyozott alumíniumlemezeket, amelyek a Naprendszerről, a Földről és az emberiségről tartalmaznak alapvető információkat.

^{Kép: Profimedia}

Mindent figyelembe véve talán az a legjobb megoldás, ha a pulzárokat használjuk egyfajta navigációs pontokként a világűrben. Ezek olyan gyorsan forgó neutroncsillagok, amelyek szabályos időközökként elektromágneses sugárzást bocsátanak ki, és ezáltal könnyen beazonosíthatók. Ha ezekhez képest határozzuk meg a helyünket, könnyebben ránk találhatnak.