Titokzatos „zümmögést” vett felvételre a Föld legtávolabb lévő űrszondája

A Voyager-1 idestova 44 éve már, hogy elhagyta a bolygónkat. Az űreszköz 1979-ben érte el a Jupitert, majd egy évvel később a Szaturnuszt is, elsőként küldve képeket e két bolygó holdjairól. A szonda végül 2012-ben elhagyta a Naprendszer – az úgynevezett helioszféra – határait is. 

Jelenleg a Földtől legtávolabb lévő űreszközként halad a Naprendszer szélének túloldalán.

Amióta az űrszonda kitört a helioszféra buborékjából, rendszeresen küldi vissza az anyabolygónak a csillagközi közegben tett méréseit. 

Időnként a Nap „koronakidobódás” néven ismert energikicsapása megzavarja ezt a közeget – ilyenkor a napkorona egy darabja lökődik ki a bolygóközi térbe. Ez a tevékenység azonban azt eredményezi, hogy a csillagközi tér plazmája (az ionizált gáz) rezegni kezd. Ezek a rezgések nagyon hasznosak, mivel lehetővé teszik a csillagászok számára, hogy megmérjék a plazma sűrűségét – a hullámok frekvenciája a plazmán keresztül megmutathatja, milyen közel vannak egymáshoz az ionizált gázmolekulák.

Nemrég azonban a kutatók rájöttek, hogy a Voyager-1 ezeken a rezgéseken kívül egy sokkal finomabb jelet is küld: a csillagközi plazma állandó „zümmögését.” 

Ez az alacsonyszintű rezgés gyengébb, ám sokkal tartósabb, mint a koronakidobódások után bekövetkező rezgések. A Nature Astronomy folyóiratban május 10-én megjelent új tanulmány szerint a zümmögés legalább három évig tart. Ez jó hír a kutatók számára, akik jobban meg akarják érteni a csillagközi plazma működését.

A kutatók egyelőre még nem tudják pontosan, mi okozza az alacsony frekvenciájú plazmarezgést, de valószínűnek tartjuk, hogy a közegben lévő elektronok remegéséhez kapcsolódik a dolog

– magyarázta el Stella Ocker, a Cornell Egyetem csillagászati doktorandusz hallgatója, aki a nemrég megjelent tanulmány vezetője is egyben.

A Voyager-1 jelenleg csaknem 153 csillagászati ​​egységre van a Naptól (egy csillagászati ​​egység a Nap és a Föld közötti távolságot jelenti).

Ez azt jelenti, hogy az antennákkal tarkított űrhajó most 153-szor olyan messze van, mint a Föld a Naptól. Az űrszondát eredetileg azért küldték ki a világűrbe, hogy általa tanulmányozhassák a Jupitert, a Szaturnuszt, az Uránuszt és a Neptunuszt.

A szonda, miután elérte a Szaturnuszt, kilépett a Föld pályasíkjából és a csillagközi tér felé vette az irányt, azóta onnan küldi a jeleket.

A Voyager-1-nek valószínűleg körülbelül 2025-ig lesz még elég energiája arra, hogy rádiójeleket küldjön a Földre.

(via livescience.com)